Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - Törőcsik István: Régészet és néprajz összefüggései a kora újkori Szeged kutatásában

nyében ilyen edénytípus - tudomásom szerint - mindössze két darab található, egyik Kiskunfélegyházáról, a másik Komáromból került ide. Ez is arra utal, hogy a jövőben akár a néprajzi kerámiagyüjtemény is gyarapodhat különböző feltárások során. Szintén a szerb templom környékén egy gyöngyház kés- vagy bicskanyél töredéke is előkerült (1. kép). A kagylóhéj felhasználása a középkori előzmények után a barokk korban szélesebb körűvé vált, elég itt utalni a váci domonkos templom kriptájában talált számos gyöngyházberakásos keresztre, illetve olvasóra. A néprajzkutató pedig azonnal a gyöngyház nyelű szegedi bicskákra asszociál, melyek jellemző típusa a halas bicska volt. Az ugyanitt fellelt ötlyukú, esztergált csontgomb egyszerűbb viseleti darab, valószínűleg egy ing tartozéka volt (2. kép). A csontmegmunkálás a késő középkorban élte virágkorát. A feltételezhetően 18. századi darabunkhoz hasonló leletek Budán, egy tabáni csontmegmunkáló műhely leletei között lelhetők fel.

1

8 A Palánk északi részén, az „Égő Arany" épületnél előkerült rozettás díszítésű bronzgombhoz (3. kép) hasonló darabok a néprajzi anyagban találhatók, ezeket ezüstből, vagy bronzból számos változatban, nagy számban készítették.

1

9 Az előbbi hely közelében, kis mélységben egy ezüstből készült hajtűt is találtam, melynek vékony ezüstdrótból sodrott „rezgő" díszítése, valamint körmös foglalatban három piros kőberakása is van. Az előkerült hajtűnek nincsenek pontos párhuzamai a későközépkori anyagban. Tökéletes néprajzi párhuzamait ismerjük azonban Baja környékéről. Szeremlén és Érsekcsanádon még a század elején is élt a sajátos fátyolkendős fejviselet, a fejre csavart kendőt fátyoltűkkel rögzítették a hajhoz."

0 Az Érsekcsanádon gyűjtött példányok

2

1 többségével teljesen egyező a szegedi darab fejének kialakítása. Sajnos a vonatkozó feldolgozások hiánya miatt, nem tudjuk, mikor alakult ki ez a típus. Csak az látszik bizonyosnak, hogy a szlavóniai és drávaszögi párhuzamok alapján egyértelműen délszláv (bunyevác) népcsoport(ok)hoz kapcsolhatjuk ezek használatát."

2 Szentesen is szokásban volt hasonló viselet: „A fátyol fejér vagy fekete volt, a főkötőre czifra gombos tűkkel a fejéhez aggatva, és hátul a kontyára le eresztve szinte a földig — még a Törököktől maradt módik vótak ezek, de a mellyek 1780 táján már nagy részint el hagyódtak",

2

} A Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményében lévő ezüst fátyoltűk

2 más formájúak (fejrészük nyíló tulipánra emlékeztet, áttört díszítésű „szirmokkal"), ezeket esetleg más ízlést (etnikumot?) tükröző ötvöshagyományhoz kapcsolhatjuk. A fátyoltük közül kettő az apátfalvi tanyákról (volt Csanád megye), egy Törökbecséről származik. A hajtű közvetlen közelében egy mindössze másfél centiméteres, lándzsa alakú ezüst ékszertöredék is volt. Ez a darab feltételezhetően egy törökös hatást tükröző, de délszlávok által viselt ékszer (fejdísz, melltű, vagy fülbevaló) dróttal rögzített fiittere lehetett. A Magyar Nemzeti Múzeum hasonló — a 18. század második felére keltezett G. Sándor M. 1960. 1

9 B.Horváth T. é. n. 41. kép. 2

0 B. Horváth T. é. n. 37. 2

1 Uo. 21. kép. 2

2 Fél E. 1943. 2

3 Filep A. 1971, 125. 2

4 Nagy V. 1990,435. 91