Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - V. Szalontay Judit: Kápolnák, út menti szobrok s a tisztaszoba szakrális tárgyai a Rábaközben
zér látható. Csorna lakossága „Rózsafüzér királynéjának" nevezi, s minden év október 7-én virággal köszöntik. A szobortalapzat 50 cm magasságú peremén a hagyományozó Kokas József kőből kifaragott portréja látható. A szobor készítője Lukácsy Lajos (1876-1927) kapuvári szobrászművész volt. 6 (6. kép) A Rábaköz katolikus népe mindig buzgó látogatója volt a környékbeli (Szany, Osli, Máriakáinok) és távolabbi (Máriazell, Celldömölk, Kismarton, Boldogasszony, Lorettó) Mária-kegyhelyekre vezetett zarándoklatoknak. Történeti és felekezeti meghatározók eredményeként a Nyugat-Dunántúlon a hazai felfokozott Mária-tiszteletnek nagyhírű kegyhelyei éppen úgy voltak, mint szűkebb kisugárzású szent helyei. A Nagy Lajos alapította Máriacell fíliája, Magyarcell „Kiscell" (Celldömölk) mellett Csorna, Győr. a szigetközi Máriakáinok, a távolabbi Sümeg, Csatka, Vasvár, ha le is fedi a tájat, mégis hagyja lélegezni a kisebb búcsújáróhelyeket is. Meghatározott ünnepük Szűz Mária egy-egy meghittebb vonását jeleníti meg. Pl. Röjtökmuzsaj és Tétszentkút a Segítő Máriát, Osli a Mosolygósat, Fertőszentmiklós a Fájdalmasat hozza emberközelbe. Közvetve az ő édesanyját. Szent Annát is, akinek anyai státusából eredően már a középkori Magyarországon is kiterjedt kultusza volt s van ma is. Élő példája a mi, szanyi határban lévő Anna-kápolnánk évenként megünnepelt Szent Anna-napi (július 26.) búcsúja. 7 Az elmúlt tíz évben végzett néprajzi gyűjtéseim során a 19. századból fennmaradt tárgyak és dokumentumok bizonyítják, hogy a katolikus lakosságú Rábaköz Csorna, Szany, Kapuvár - népe a 19. század második felétől gyakran zarándokolt szent helyekre, hogy ott bizonyos kegyelmi ajándékban, ún. búcsúkiváltságban részesüljön. Levéltári kutatásokból ismert, hogy a 19. század végi, legnagyobb - 400 fős Máriazell-i zarándoklatot - 1890. szeptember 4-től Poller Ede csornai kanonok vezette. A csornaiakon kívül bágyogi, acsalagi hívők is részt vettek a zarándoklaton, melynek búcsúvezetöje Svertner József acsalagi főtanító volt. A zarándokok Lilienfeldben szálltak meg. Az 1890-es, 1914- és 1927-es zarándokutakról fennmaradt fényképek, búcsúigazolványok, búcsúi emléktárgyak a rábaközi gazdacsaládok hagyatékából kerültek a Csornai Múzeum szakrális gyűjteményébe. A magyar vallásos népélet tárgyi emlékeit a csornai tisztaszobában őrizték. Ezek többsége porcelánból, gipszből, viaszból készült szobrok: Szent Antal, Szűz Mária, Prágai Kis Jézus stb. nagyszámú színes papírnyomat, néhány üvegkép: Szűz Máriát, a Szent Családot, egyes segítő és patrónus szenteket ábrázolnak. Csornai alsó-, és felsőszeri nagygazdacsaládok hagyatékából, három generáción át megőrzött, 19. században készült Szent Család, Szent Antal ábrázolások terjedtek el térségünkben, melyeket gyakran selyembéléses, nagyméretű fadobozokban helyeztek el. A faragott kerettel díszített, falra akasztható képek alsó kerete mögött lévő zenélő szerkezet felhúzva a „Stille Nacht"-ot játszotta. Ez a 19. század második felétől Tirolban készülhetett és vándorárusok által került a „csornai tisztaszoba" falára. Gyűjteményünk néhány szép példányát őrzi a Nyugat-Dunántúlon német közvetítés6 Pájer I. 1996. 54. 7 Erdélyi Zs. 1998. 90. 471
