Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Szarvas Zsuzsa: Tárgyak és tárgyak

egy részét kiviszik a „hegybe". Ez összefüggésben van azzal a jelenséggel, hogy Alsópáhokon a szinte minden család birtokában lévő szőlőhegy folyamatosan vesz át bizonyos „hétvégi ház" funkciókat; tehát valamennyire be kell rendezni. Korábban ezek egyszerű pincék voltak, ahol elsősorban a családi szükségletre szánt bort készítették, illetve tárolták, mára már komoly lakóépületek, sok esetben kisebb paloták épültek ezek helyén, amelyek más típusú berendezési tárgyakat igényelnek. Ennek következtében áll elő az a némileg paradox helyzet, hogy a szőlőhegyek berendezési tárgyai egy korábbi korszakot képviselnek, s az új, hétvégi ház funkció sok esetben együtt jár a tárgyak régebbi rétegének megjelenésével. A modem háztartási eszközök közül a fagyasztóláda, az automata mosógép és a mikrohullámú sütő az utóbbi 15 évben jelent meg; ezek közül a legrégebbi a fagyasztóláda, amelynek elterjedése nagyjából a rendszerváltás idejére tehető, a legújabb, mindössze néhány éves eszköz pedig a mikrohullámú sütő. A határvonal talán a fagyasztóládánál húzható meg: ez az a konyhatechnikát is alapjaiban forradalmasító berendezés, amely ma már a legidősebb, leginkább tradicionálisnak számító családnál is megtalálható. A mosogatógép, amely már néhány családnál szintén megjelent a településen, s a közeli jövőben való elterjedése mindenképpen prognosztizálható, egyelőre a vizsgált családok egyikében sem található. A mikrohullámú sütő - amelyet leginkább melegítésre használnak - a tálalóedények és étkészletek világában jelentett némi átrendeződést: a 60-as 70-es években nászajándékba kapott vagy vásárolt divatos, aranyozott szegélyű tányérok sorsa megpecsételődött: mikrohullámú sütőben nem használhatók. S bár a példákat lehetne folytatni, talán ennyiből is világosan érzékelhető a tárgyakhoz való viszony megváltozása. Az egyre egyformábbá és személytelenebbé váló tárgyak a hozzájuk való viszonyt is elszemélytelenítik: a múlt nem fontos, csak a jelen. Még inkább felgyorsult az a folyamat - amely már az 1980-as években is érzékelhető volt -, hogy a „hagyományos" értékrendet, életformát képviselő tárgyak teljesen eltűnnek, ebben a generációban még díszítő funkcióban sem térnek vissza (az itt nem elemzett fiatalabb generáció tagjainál kicsit más a helyzet, ott néhány helyen előkerültek a „nagymamától örökölt korsók"), s az új tárgyak megjelenése egyértelműen kiszorítja a régit. Ezen belül is felgyorsul kicserélődésük, nincsenek hozzájuk kapcsolódó történetek, használóiknak csupán a legszükségesebbekre szorítkozó kapcsolatuk van tárgyaikkal. Ez a viszony teljes mértékben megfelel a megváltozott életvitelnek, tulajdonképpen azt a fajta elszemélytelenedést tükrözi vissza, amely az emberi kapcsolatok meglazulásában, a családi és nagyobb közösségek felbomlásában is tetten érhető. Mindehhez járul még a szobakiadás, az idegenforgalom által közvetített új, átalakult értékrend, amely valahol szintén a tárgyak egyformaságához, megkülönböztethetetlenségéhez vezet. 460