Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Ferkov Jakab: A kásádi sokác tájház

Az épületen belül, az istálló területe a legnagyobb: 18 négyzetméter. Ennek a gerendázata már más, mint a lakótéré. Itt keresztgerendák is vannak és alulról nincs betapasztva a deszkafödém. Rövidebb, hátsó fala mentén lett beépítve a vályú, melynek teljes hossza - 485 cm - megegyezik a ház szélességével, és ettől kiindulva hosszirányban az istálló mintegy háromnegyed részét, körülbelül 1 méter magasságban egy vízszintesen elhelyezett farúddal, kettéválasztották. Erre azért volt szükség, hogy a lovakat és a szarvasjószágot valamennyire elkülönítsék egymástól. A jászol fölé „szénalétrát" erősítettek fel, amelyből az állatok „szállazhatták" a takarmányt. Az istállóban tartották a lószerszámokat, de itt kapott helyet a faragószék is, valamint más kisebb szerszámok, így pl. a gerendán lóvakaró és lókefe. A kocsiszín, területileg az épület második legnagyobb helysége: 16 négyzetméter. Ez a lovaskocsi és más mezőgazdasági eszközök tárolóhelye. Látható itt egy eketaliga, egy faborona, egy szalmavágó, két favella, egy fahenger, egy nagy-, egy kis- és egy törekgereblye, egy tehénjárom, valamint a kocsihoz tartozó kisefák is. A kocsiszínnél közvetlenül a tető egyben mennyezet is, azaz innen lehet fölmenni a ház padlására. A ház, kis mérete miatt gabona és más szemes takarmány tömegesebb tárolására nem volt alkalmas, ezért ehhez az udvarban egy különálló gabonatárolót, un. hombárt készítettek. Ezt általában keményfából készítették, mégpedig úgy hogy a lábakon álló talapzat oldalán függőleges gerendavázat alakítottak ki és ezek csapolásába csúsztatták bele azokat az igen vastag és széles fatáblákat, amelyek a hombár oldalát alkotják, majd erre ácsolták rá a tetőt. Az oldaldeszkák a Dráva menti hombároknál mind másmás színűek, különösen a kék, kékeszöld, sárga és piros színeket kedvelték. A kásádi hombár ugyancsak díszes. A különböző színű oldalkazettákon kívül, más díszítési módokat is alkalmaztak. Ilyenek pl. a fűrészelt díszű szél- és oromdeszkák, valamint a különböző, faragott összekötöelemek is. A hombár belsejét rekeszekre osztották, hogy a gabonához könnyebben hozzáférhessenek illetve a különböző szemestakarmányt szétválasszák. A tájház udvarán felállított hombár földtől, az oromig mért magassága meghaladja a 3 m-t, hossza 5,3 m, szélessége pedig 3,5 m. Bejárata elé egy kisebb tornác is ki lett alakítva, melyre három fokból álló falépcső vezet. A tornác faragott oszlopai és homlokfala rendkívül mutatósak. Belül kétoldalt 3-3 kisebb rekesz van kialakítva, hátul teljes szélességében egy rekesz kapott helyet, míg középen egy közlekedő van. A rekeszek oldalfalainak a deszkái kivehetők a függőleges oszlopok csapolásából, tehát a gabona mennyiségéhez igazodva, csökkenteni illetve növelni lehet a rekesz magasságát. Az egész hombár mintegy 50 cm magas lábakon áll (jelenleg beton, de régen tégla vagy tölgyfa lehetett), hogy a nedvesség és a féreg ne férjen könnyen hozzá az aljához. A hombár szomszédságában, úgyszintén a porta déli felén kapott helyett a fából készült disznóól. Ezt az építményt is a talajtól mintegy fél méterrel megemelve, azaz lábra állították. így nem érintkezett közvetlenül a nedves talajjal és a fagerendák illetve a padlózata jobban kitartott, ám ezzel együtt az ól tisztántartása is könnyebbé vált, mivel a disznóürülék és a kiszóródott takarmány nem maradt fen a padlón, hanem a deszkák közötti réseken lepotyogott a földre, ahonnan már könnyű volt kikotorni. A hombár előtt, kissé az utca felé van a gémeskút. A talajvíz magas volt, ezért nem kellett mély kutat ásni, de oldalát téglával kibélelték, hogy a homokos talaj be ne 429