Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Apró Ferenc: Tömörkény levele és tárcája a csúvárról

A német zufahren igéből való származtatás fölöttébb tetszetős, ám az etimológiai szótárunkban olvasható uralkodó álláspont szerint a csúvár „bizonytalan eredetű"! Ugyanis e szónak három jelentése van: 1. a malmok ki- s behordó kocsisa. 2. vízimolnár, aki vízidudájával adott hírt, hogy az őrölni való elfogyott. 3. gabonaőr, kukoricacsősz. A csúvár talán szerb-horvát jövevényszó; vö. szerb-horvát cuvär 'őr'. Ehhez azonban a magyar szónak csak a harmadik jelentése illik. Lehet, hogy az 1-2. jelentésben külön szó; a kérdés további vizsgálatot igényel. Szerb-horvátból való származtatás mellett szól, hogy a magyar nyelvterület déli felén él.

8 Alátámasztja ezt az Új magyar tájszótár (1:932), amely szerint a szót (csúvár, csúvárkodik, csúváros, csúvároz) a következő városokban jegyezték föl: Békés, Csongrád, Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas (termést őrző éjjeliőr), Makó, Mezőtúr, Szeged, Szentes (vízimolnár, aki vízidudával jelez, ha az őrölnivalója elfogyott). Tömörkény müveinek nyolckötetes válogatásában a csúvár szó még egy helyen, az Elvesz a nóta c. tárcában (1912) fordul elő: „Néha valamely kisebb gőzmalom csúvárkocsija megy végig lassan az utcán, s a sarkokon megáll, várva, hogy nem hoznak-e ki valamely házból őrletni való gabonát." (8:448.) H A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk. Benkő Lóránd. 1. köt. Bp. 1967. 578.