Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Ferkov Jakab: A kásádi sokác tájház

- Pod privoz (horv.) - rév alatt; - Pralo (horv.) - mosóhely; - Privoz (horv.) - rév, régebben csónakkal itt jártak át egy másik dűlőhöz; - Ribnjak (horv.) - halastó; - Sid (horv.) - a magyar Séd vízrajzi köznév lappanghat a névben; - Süllőd - talán a süllőre utaló, jó halas hely lehetett; - Sigetac (horv.) - szigetecske; - Slepa ada (horv.) - vak sziget; - Stipina livada (horv.) - István legelője; - Svrtak (horv.) - patak vagy folyóhajlat; -Torjanska cuprija (horv.) - torjánci híd; - Vodeniéisce (horv.) - mocsár; - Vrtlog (horv.) - örvényes; Néhány földrajzi hatámév viszont az állattenyésztésre, földmüvelésre és kendertermesztésre is utal: - Bremencka utrina (horv.) - beremendi marhacsapás; - Brkina utrina (horv.) - Bajszos (nevű) marhacsapása; - Guvno (horv.) - szérű; - KonopliSce (horv.) - kenderföld; - Krőevina (horv.) - irtásföld; - SalaS (horv.) - marhaszállás; - Utrina meda (horv.) - marhacsapás a megyénél illetve határnál;

5 Foglalkozásukra nézve a lakosság többsége földműves volt, de az 1930-as években 30 iparost is feljegyeztek. Asszonyaik főleg szőtteseikről voltak híresek, viszont meg kell említeni azt is, hogy ebben a faluban a sokác férfiak is készítettek gyapjúból színes harisnyákat és más lábbeliket.

6 Házaikat a természeti adottságoknak megfelelően, abból az anyagból készítették, amit maguk is be tudtak szerezni közvetlen környezetükből. így leginkább a vályogvagy vertfalas házak voltak a jellemzőek, a tetőhöz pedig bőven találtak nádat a határban. Ugyanakkor viszont nem voltak jellemzőek a hatalmas porták, mivel - mint már említettem - a falu területét jelentősen behatárolták a különböző nagyságú mocsarak, patakok és más vizes részek. Egy ilyen 19. század elején épült ház és portája, ma is megtekinthető még a községben. A falu egykori vezetői az állami kincstár segítségével 1984-ben vásárolták meg, és hozatták rendbe. Berendezéséről a Kanizsai Dorottya Múzeum gondoskodott. A házat Horvát Györgytől vették meg, ő viszont még a szüleitől örökölte. A porta teljes területe 1913 négyzetméter, és mint már említettem, a rajta lévő ház valamikor a 19. század elején épült. Kelet-nyugati irányban húzódik a porta északi határa mentén, a két első - utcafronti ablak - nyugat felé, míg a bejárati ajtók, és a többi ablak délre néznek. Keleti oldalán, a hátsó részen nincsenek nyílások. Az épület területe nem tölti be a teljes portát: az elülső fal és a kerítés között egy kb. 2 méteres, a hátsó fal és a porta kerítése között egy körülbelül 5 méteres részt hagytak üresen, 5 Baranya megye földrajzi nevei II. 1982. 937-941. 6 Dr. D Sarosac, 1993. 106-108. 426