Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Bárkányi Ildikó: Az apátfalvi férfi viselet

legények, akik haragban álltak egymással, a bálban titokban elvágták ellenlábasuk gatyamadzagját, így annak viselőjét nevetség tárgyává tették. (Persze, ilyenkor rögvest előkerült a bicska; lobbanékonyságuk miatt a pátfalviakat „bicskásoknak" nevezték a környékbeli falvak lakói.) A londorgatya anyaga - az emlékezet alapján - gyári pamut-, esetleg lenvászon lehetett. Egyik adatközlőm szerint az apátfalviak „nagyzolásból" a londorgatyáról londongatyára („London" gatya = gazdagon ráncolt, nagyon bő gatya, amely akár gazdag külhoni ember viselete is lehetne) változtatták a ruhadarab nevét. Más szerint a londorgatya szó a szárának járás közbeni hullámzását, sodródását (hangulatfestő szó) fejezi ki. A népetimológiai magyarázatokat félretéve, csak feltételezhetjük, hogy a szó esetleg az alapanyagként használt textília nevére utal. (A londorgatya szót más egykori csanádi községben - pl. Csanádpalotán vagy Kevermesen - nem ismerik, de hiába kerestem azt a különböző történeti és tájszótárakban

1

6, viseleti leírásokban is. Csupán Ady Endre kortársa, a zsurnalisztából íróvá lett Nagy Endre említi az Egy város regénye című, nagyváradi éveiről szóló müvének első kiadásában.) A hétköznapra való gatya szára szűkebb volt: 2 szélből készült, ha gyári anyagból varrták („németvászon" vagy sárgavászon), a takács szőttes kendervászonból 3 szél volt szükséges.

1

7 Általános nyári felsőruhaként jobbára tanyaiak viselték, illetve nagyobbacska fiúgyermekek kb. 1940-ig. Munkára, aratáskor a gazdák az 1950-es évek végéig is felvették, a háború után a 4-5 éves fiúgyermekek számára kifejezetten erre az alkalomra varrták az első gatyákat az édesanyák.

1

8 A hétköznapra használt gatya csak fél lábszárig ért, minden díszítést nélkülözött. A nyári munkák idején a gatya szárát a derék korcába visszatűrték, hogy jobban szellőzzön és ne akadályozza viselője mozgását. A gatya szabása nem tért el az országos sémától. Közelítőleg négyzet alakú vászonból összevarrt szárai közé zsebkendőnyi (30x30 cm) ülepet toldottak, a szárak belső bőségét pedig kissé szélesedő, 8-10 cm széles tódással vagy eresztölékkel biztosították. A gatya derekát körülbelül. 2 cm széles korcba visszahajtották, ebbe fűzték a madzagot.

1

9 A gatyát hetente váltották, szombaton rakták le és vasárnap vettek tisztát. Az is előfordult, hogy három hétig is hordták. Viselőjének legalább három rend inge és gatyája (fehérruhája) volt az 1910-es években: két rend hétköznapi, amit váltani lehetett, egy rend finomabb anyagból készült ünnepi.

2

0 A szűk szárú gatya mellett feltehetően Apátfalván is a 19. század közepén terjedt el a főként gyári textíliákból (gyolcs, 1

6 Úgy mint A magyar nyelv értelmező szótára, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Erdélyi magyar szótörténeti tár. Új magyar tájszótár. Magyar szinonima szótár, Magyar néprajzi lexikon, Révai nagy lexikona. 1

7 Az apátfalvi tanyákon az 1950-es évekig termesztettek kendert, melyet házilag fontak meg az asszonyok. A kész fonalat rőfre kimérték a gombolyítón, azután takácsokkal szövették meg. A takácsok végszámra szőtték a lepedőnek, párnahajnak, pöndiilnek, galyának való, fapernyében fehérített vásznat. A házi vászon mellett az 1920-as évektől megjelent a viseletben a boltban vásárolható, erős. úgynevezett sárgavászon, amelyből a felsoroltakon kívül inget is varrtak. 1

8 Az aratás megkezdése előtt a tanyai asszonyok fontos feladata volt az évekig hordott arató ruhák javítása, foltozása. Csapó J. 1999.1. 1

9 Magyar Néprajzi Atlasz. Apátfalvi gyűjtés. 144. Gatya. 2,

1 T. Knotik M. 1968. 116. 420