Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Apró Ferenc: Tömörkény levele és tárcája a csúvárról
APRÓ FERENC Tömörkény levele és tárcája a csávárról T ömörkény Istvánnak A csúvár c. tárcájából idézek: „A kisebb alföldi városokban meg gőzmalmos falvakban kocsik járnak az utcákon, amelyek hol búzás zsákokat, hol lisztes zsákokat hordanak ide-oda. A kocsinak leginkább fából szokott lenni az oldalcserénye, az egész oldala meg molnárszín kékre van festve. Ennek a neve: csúvárkocsi. A lisztesképű ember, aki rajta ül: a csúváros, a lovak: csúvárlovak. Kocsi, ember meg ló együtt szoktak csúvározni, az egész foglalkozás neve pedig: csúvározás. A gőzmalommal egybekötött mesterég ez, kocsi, ló a malmos tulajdona, a kocsis fogadott cselédje. A munkájuk abból áll, hogy reggeltől estig járják az utcákat. Akinek őrletni valója van, kiszól a kocsisnak, hogy álljon meg, majd felhajít a kocsira egy zsák búzát. Más ház előtt meg leád egy zsák lisztet. Mert a nép nem viszi maga a búzát a malomba őrletni, a malmos járatja érte a csúvározót, s ugyancsak ő küldi haza a lisztet. Pénzbeli elszámolás nincsen, mert nem fizetésre, hanem vámra őrölnek, s ezt a vámot már a malomban kiszedte a molnár. Azt kezdték keresni, hogy honnan támadt ez a szó. És itt azt mondták, hogy régente csóva volt a csúváros kocsin, úgy különböztetvén meg magát a többitől, s ebből a csóvából lett a csúvár. No, ebbe nemigen alapodhattam bele, bár ugyanezt beszéli a Tájszótár is. A csóva, a karóra kitűzött szalmacsóva mindig eladó portékát jelentett. A csóva nagyon szép eszköz. De hogy a csúvárkocsihoz köze volna, amint a Tájszótár meg a nyelvészeti szaklap beszéli: azt sem akartam elhinni. Nem olyan világ ez. A csúvárkocsi egyáltalán nem ad el semmit, hát minek oda a csóva? Más valami dolog lesz itten, s hirtelen keresni kezdtem a városokat, hol a csúvározás szokásos: Kiskunfélegyháza, Kiskundorozsma - tovább nem is mentem, mikor hirtelen fölvillant előttem: hátha a kihalt kun nyelvből való szavak ezek? Nini, micsoda fölfedezések támadhatnak itten! Mert mondom: az embernek az esze nagyon elkalandozik. Nyomban írtam Dorozsmára egy jó ismerősünkhöz, egy úrinőhöz, aki szívesen foglalkozik nyelvészeti dolgokkal, s ilyen kérdésekben készséges és kedves munkatárs. Harmadnap épp a városon találom. Nagyon meglepte a kérdés, hogy nem kun szó-e a csúvározás, de nem tud felőle semmit, majd utánanéz. A Matyi sógorunk kellene most ide, aki kun is volt, dorozsmai is volt, gőzmalmos is volt, de meghalt szegény." A tárca a Szegedi Napló 1906. június 24-i számában jelent meg. Olvasható az író válogatott müveinek (1956-1963) utolsó, nyolcadik kötetében is. 1 A Dorozsmára küldött Tömörkény-levél majd egy századdal később, pesti árverésen bukkant föl (Honterus antikvárium, 2002. márc. 23.), és egy szegedi gyűjtő áldozatkészségéből visszakerült városunkba. ' Munkák és napok a Tisza partján. Szerk. Péter László. Bp„ 1963. 350-55. 39
