Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Simon András: Adatok a halasi hegyközség történetéhez

halasi határban 1852-ben a régi borjúcsorda-járásból, a várostól északnyugatra a fejetéki vízállás és a Sóstó közötti sivány homok- illetve gyepterületet parcellázta fel a város szőlőtelepítés céljából. A fejetéki szőlők. Ugri szőlők, majd Iparszőlők néven emlegetett, 143 kh nagyságú új osztás mintegy 135 parcellára tagolódott.

6 A halasi Öregszőlőkkel kapcsolatban 1766-ból tudunk arról, hogy a város a választott szőlőhegy-bíró és a csőszök feladatát, valamint a szőlőkben való rend megtartásának fontosabb pontjait szabályozza.

7 A város tanácsülési jegyzőkönyvének 1869. évi bejegyzése a tisztségviselőkről és feladatukról a következőket tartalmazza: A hegybírónak és a csőszöknek a városi tanács minden darab szőlő után egy-egy garast szavaz meg, amit maga a hegybíró szed össze és öt egyenlő részre oszt. Ez azt jelenti, hogy a szőlőhegyek felügyeletét ellátó, első számú tisztségviselő, a hegybíró mellett négy csősz őrködött a halasi Öregszőlőkben. A hegybíró javadalmához tartozott még a kihágások után behajtott büntetéspénz fele, emellett mentesült a „szálló sor és forspontozásoktól". Kötelessége volt, hogy hetente egy alkalommal maga járja körül a szőlőhegyet. A városból a szőlőkbe vezető hidat lezárva kellett tartania, csupán trágya- vagy fahordás esetén nyithatta azt fel. Ügyelnie kellett, hogy se a jószágok, se pedig a szőlőterülettel nem rendelkező irredemptusok, zsellérek ne barangoljanak, ne tehessenek kárt a szőlőkben. A hegybíró felelőssége volt, hogy a "melléje rendelt Csőszöket zabolán tartsa".

8 1771-ből (nem első alkalommal!) szól a jegyzőkönyvi bejegyzés arról, hogy a hegybíró értesíti a tanácsot, miszerint irredemptus lakosok, kik „inkább terhére vágynák a Városnak mintsem segítségére, a Magistratus híre nélkül szőlő földeket érdemtelenül fogatnak".

9 A fentebb már említett mezőrendőrségi törvényt megelőzően, 1803 tavaszán Halas mezőváros tanácsa részletes regulációt alkotott a szőlőbeli rendtartásról. Égető Melinda hangsúlyozza, hogy más alföldi mezővárosok példájával összehasonlítva Kiskunhalas esete kivételesnek látszik, hiszen a szabályzat megalkotása nem felsőbb rendelésből, hanem egy agilis szőlőinspector, hegybíró, bizonyos Szüry László kezdeményezésére történt.

1

0 Egy 1812-ből, majd egy 1818-ból való forrás már 8 szőlőcsőszt és egy rájuk vigyázó „hegy mestert" emleget." Mindezek ellenére 1859-ben Gyárfás István az okszerű szőlőművelés akadályai között említi a szőlő-rendőrség hiányát: "...a régi szőlők őrzése két hegymester és 8 csősz által eszközöltetik, kiknek számára a szőlőkben állandó rendes lakhely sincsen." Majd tovább sorolja a visszásságokat: évi bérük alacsony, ezt sem fizeti meg nekik rendesen szüret után minden szőlősgazda, így kénytelenek a csőszök más kereseti forrás után is nézni, ezért a nappali őrködést és az éjjeli cirkálást elhanyagolják, sokszor szőlőérésben, Szent Mihály nap körül is állatok járnak a szőlőben. Csupán a nagyobb birtokosok tudtak áldozni arra, hogy külön pásztorokat vagy kapásokat tartsanak a termés megóvására, „s hol 0 Nagy Czirok L. 2002. 63-64; Fejetéki új szőlőföldek térrajza Kis Kún Halason, 1853. (Készítette Hodossy Péter oki. mérnök) TJMA 3865. 'Nagy Szeder I. 1935.23. 8 A forrást idézi: Bellon T. 2001. 107. 9 A forrást idézi: Bellon T. 3001. 105-106. 1

0 Égető M. 1993. 130. és 93. jegyzetpont " Bellon T. 2001. 106-107. 344