Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Simon András: Adatok a halasi hegyközség történetéhez

SIMON ANDRÁS Adatok a halasi hegyközség történetéhez A

szőlővel beültetett földeknek a feudalizmus évszázadai óta sajátos jogállása, s ehhez kapcsolódóan külön igazgatási rendje volt. Mindez a szőlőmüvelés nagy munkabefektetést igénylő intenzív jellegéből fakadt. A szőlőterületek irányítása a történelmi Magyarország területén három jól elkülöníthető típusba sorolható. A Dunántúl szőlőhegyein a birtokos gazdák összessége (zömmel jobbágy-parasztok, mellettük polgárok és nemesek) autonóm szervezetet alkotott, saját kebeléből választott elöljárósággal. Ezen közösségek alapszabályzata, s egyben a szőlőkkel kapcsolatos jogi ügyek írásbeli rögzítése volt a hegytörvény vagy szőlőhegyi artikitlus, amit a terület földesura is jóváhagyott. Felső-Magyarországon, ahol a földesurak majorsági kezelésében lévő szőlők voltak túlsúlyban, a terület feudális birtokosa(i) által kibocsátott rendtartások, instrukciók, regulációk intézkedtek a szőlőhegyek rendjéről. E szervezetek felépítése igen hasonlatos volt a dunántúli szőlőhegyekéhez, a lényegi különbség azonban abban tapintható ki. hogy a tisztségviselők fizetett földesúri alkalmazottak voltak, vagyis a választás és az autonómia helyett a földesúri és bírói felügyelet volt kizárólagosan meghatározó. A szabad királyi városokban és a mezővárosokban a szőlőkkel kapcsolatos valamennyi jogi és rendészeti kérdés a városi tanács (magisztrátus) hatáskörébe tartozott. A városi elöljárók szabadon alkották meg a település határában lévő szőlőkre vonatkozó statútumokat.' Ez utóbbi csoportba sorolhatók az alföldi mezővárosok szőlőhegyei is. „Miként a szőlőkultúra szervesen illeszkedett e városok határhasználati rendjébe és szervesen épült be gazdálkodásuk struktúrájába, éppúgy a mezővárosok igazságszolgáltatási gyakorlatának szerves részét képezte a szőlőkkel kapcsolatos peres ügyek intézése és a szőlőterületek igazgatási problémái."

2 így nem volt szükség arra a 18. század végéig, hogy a szőlőhegy rendjét külön szabályzatként foglalják írásba. Az 1840. évi mezőrendőrségi törvény hatályba lépése azonban több mezőváros magisztrátusára is serkentőleg hatott, hogy hegyrendőri szabályzatot fogalmazzanak.

3 Halas legrégibb szőlői a város nyugati oldalán húzódó tó mellett feküdtek, a városi tanács - ügyelve a legelő- és szántóterületek biztosítására - a 19. század közepéig másutt nem is engedélyezte a telepítést. Ez a minden bizonnyal szabad foglalással keletkezett, szabálytalan alakú parcellákból álló Seregélyes, majd a 19. század elejétől Öregszőlők néven emlegetett szölőföld volt.

4 Az alföldi mezővárosok szőlőhegyein általános jelenség volt, hogy a 19. század elejétől megszűnt a szabad foglalás, s csak a városi tanács által végrehajtott parcellázások útján lehetett szőlőföldhöz jutni.

5 A ' A szőlőhegyi szervezetek típusaira, működésére vonatkozóan (további szakirodalmak felsorolásával) részletesen lásd: Égető M. 1993. 125-131: 2001. 19-65. 2 Égető M. 1993. 131-132. 3 Égető M. 1993. 130. 4 Nagy Szeder I. 1935. 23: Janó Á. 1965. 91. 5 Égető M. 1993. 123-124. 343