Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
MUNKÁK ÉS EMBEREK - Ozsváth Gábor: Hagyományos malmok Erdélyben
légből fakadó, nagyfokú autonómia, a falvak belső társadalmi felépítettsége. Itt az etnikai és társadalmi peremterület hatásai szintén kiemelten érvényesülnek. Molinológiai szempontból az egyik leggazdagabb tájegységnek számít. A másik összehasonlítási területnek Torockó környékét tekintettem, ahol az erős autonóm tudat az egykori bányászváros kiváltságaira épül. E vidék vízerő-hasznosítása ugyancsak máig intenzív. Kutatásaimat Háromszékre szűkítve a legkarakterisztikusabb állomásokat bemutatva jutottam el napjainkhoz. Terepmunkám során meggyőződhettem, hogy a népi emlékezés még a 19. század végéig - egyes esetekben elejéig is - visszamenőleg hiteles adatokat őriz. A térbeli szűkítést tovább folytatva emeltem ki a vidék témánk szempontjából egyik leggazdagabb települését, Csernátont, és időben végigvezetve részleteiben is megelevenítem a hagyományos molnárgazdaságokat. E módszer nehezen elkerülhető velejárója, hogy egyes dokumentumok az általuk hordozott, sokszínű tartalom révén különböző fejezetekben is előkerülhettek. A kistájra szűkítés alkalmával viszont néhány esetben találkozhatunk a nagyobb egység törvényszerűségeinek eszenciájával. Eredmények Forrásaink egyértelműen bizonyossá tették, hogy Háromszék népességének életében a vízerő hajtotta berendezések a falvak teljes életét átszőtték. Falutörvényekben, határperekben, vízjogi vitákban, főúri urbáriumokban, de jobbágyok zálogleveleiben is találkozhattunk velük. A malomjog, a malombirtoklás különös státuszt is biztosított birtoklójának. Itt elég, ha azon, nagyszámú peranyagra támaszkodunk, amely az újonnan létesített vízi szerkezetek körül keletkezett. Egyértelművé tehető, hogy a tulajdonosok és a peres felek között is fellelhetjük a székely társadalom minden rétegét. így elkülöníthettünk főnemesi, szabad székely, jobbágyi malmokat, de bizonyos közösségek is - egyházak, faluközösségek, társadalmi csoportok - egyaránt igyekeztek malomjogot szerezni. A peranyagokból a jelen keretek között elég utalnom a torjai báró Apor-família és a kantai minoriták évszázadokig elhúzódó viszályára, vagy a Gidófalvi Malmos Gazdaság, valamint a Geréb, a Daczó és a Kálnoky főnemesi családok közötti perlekedésre. A dokumentumok és a visszaemlékezések egymást hangsúlyozva győznek meg arról, hogy e szerkezetek valamely - legyen az családi vagy felekezeti, társadalmi és települési - közösség autonóm életterét erősítették meg. Éppen ezért voltak oly intenzívek a malomhoz kötődő viták, mert nem csupán egy egyszerű birtokjogról volt szó, hanem annál jóval többet, a folyamatos megélhetést jelentették birtoklóik számára. Amennyiben figyelembe vesszük a 18. századi Székelyföld történelmi és politikai változásait, s megfigyeljük, hogy ez az az időszak, amikor a falvak közössége egymás után alapította meg malomtulajdonosi társaságait - világosan fogalmazva meg ezen közösségek működési szabályzatát (például a Gidófalvi Malmos Gazdaság 1755-ben kelt statutumát) -, láthatjuk, hogy elsőrangú célnak a haszonszerzésen túl a település székely előjogainak független megtartása számított. A közös akaratból megírt alapítólevél egyben a település egyik legfontosabb, gazdasági közösségét is megalapozta, mely egyértelműen mondja ki, hogy bármely, külső 318
