Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Korkes Zsuzsanna: Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához

Bankfalusi hiedelemtörténet szerint egy gazda mindkét kezében baltával verte az itatóvályúba öntött tejet. Verés közben állandóan ismételte: „ha te tudsz valamit, én is." Addig verte a tejet, míg véres lett. Egy szalmaszál jelent meg a vályúban, ami rettenetesen jajgatott, mivel a balta elvágta a boszorkány lábát. Úgy tartották, hogy tejet nem jó naplemente után kiadni, mert akkor a tehén véres tejet ad. Amennyiben mégis ki kellett adni, akkor három szem kenyérmorzsát és egy csipet sót kell a tejbe beletenni, akkor nem tudják a tehenet megrontani. A tehén akkor is véres tejet fog adni, ha a tejbe késsel aprítják bele a kenyeret. Bankfaluban sikerült olyan adatot gyűjteni, amely a birkák megrontására vonatkozott. „Délben megálltak a birgék és nem mentek semerre sem. Belevágták a bicskát a kocsi rúdjába és folyt a tej a rúdból. A juhász leült a földre, szétvetette a lábát és verte a földet. Akkor megjelent egy öregasszony és a Jézus szent nevére kérte, hogy ne verje a földet, mert akkor őt veri és megfogadta, hogy többet nem tesz ilyet." Megverték szemmel a kiscsirkéket, akkor visszakézzel vizeletes söprüvel megcsapkodták őket napfelkelte előtt. (Kunszállás-Fülöpjakab, Félegyháza, Bodoglár) Bankfaluban ugyanezt csinálták kislibáknál is. „Ha ezt az eljárást nem követik, akkor a megrontott jószág elszárad, vére elvész és sárgás vízzé válik."

3 Úgy védekezhettek a szemverés ellen, hogy megköpködték az apró jószágot és azt mondták, hogy de csúnyák vagytok. (Bodoglár) A beteg baromfit füstöléssel is gyógyították. „A tűzhelyből faparazsat vesznek ki. Ráteszik a szemétlapátra. Tesznek a parázsra pókhálót, karácsonyfa morzsalékot (angyaloknak hagyott cukor, dió, dióhaj, stb. törmeléke). A parazsat meghintik egy kevés szenteltvízzel. A csirke farkából is levágnak egy keveset és azt a tollat is ráteszik a parázsra. A csirkéket kosárba teszik, s a kosarat a füst fölé tartva megfüstölik az aprójószágot. A néphit szerint a baromfikolera ellen is használ."

4 Bodogláron a szemmelvert kispulykákat is megfüstölték. Összeszedtek kilenc színű rongyot, cickafarka levelét, pókhálót és a katlanban égették, a pulykákat egy rostába rakták, letakarták egy darab ronggyal és a füst fölé tették egy rövid időre, nehogy befulladjanak. A Kiskunság népi állatgyógyászatával kapcsolatban összegzésül elmondható, hogy az alkalmazott szerek között elsősorban a vegyileg előállított anyagok szerepeltek, mint pl. a kreolin, a liszaform, kékkő, timsó stb. A gyógynövények közül csak kevés fajtát használtak, legáltalánosabb a tályog-vagy kehgyökér alkalmazása volt. A kezelés típusai elsősorban a racionális gyógymódok közé sorolhatók, az irracionális típusba csak a ficamra történő ráolvasás, a tehénrontás és a szemmelverés elhárítása tartozott. Az állattartó gazdák, a pásztorok, különösen a szilaj pásztorok rákényszerültek arra. hogy minél szélesebb körű „állatorvosi" gyakorlatra tegyenek szert, amely három forrásból eredhetett: a már ismert és bevált módszerek átadásán-átvételén, a saját mindennapi tapasztalatain és a hivatásos állatorvosoktól ellesett elemeken. 3 Zsigmond K. i.m. 4 Kiskun Múzeum adattára 59.5.1. Revényi Ü. Gyula galambosi tanító gyűjtéséből 292