Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Fodor Ferenc: Dohánytermesztés egy maradéki gazdaságban

FODOR FERENC Dohánytermesztés egy maradéki gazdaságban A

maradéki gazdák napjainkig törekszenek a hagyományos gazdálkodás fenntartására. A kiváló talajadottságnak köszönhetően elsősorban gabonát (búzát, árpát), kukoricát termelnek. Az 1960-as évekig - a traktorok megjelenéséig - a lótartás elengedhetetlen volt. Emellett nagy jelentőséggel bírt a sertés- és a marhatartás. A gazdálkodás jövedelmezősége az 1970-es években érte el csúcspontját. Ez a megtermelt áru biztos értékesítési lehetőségének volt köszönhető. A zadrugák a felvásárolt terményeket rövid időn belül maradéktalanul kifizették, sőt kölcsönnel is támogatták a termelőket. A gabonatermesztés biztos megélhetést jelentett. Az elmúlt években azonban az értékesítési nehézségek miatt, a hagyományos kultúrákon alapuló gazdálkodás eredményessége egyre nagyobb akadályokba ütközött. Az infláció, a bizonytalan elszámolások arra késztették a gazdálkodókat, hogy fölszámoljanak bizonyos terményeket. Ennek leglátványosabb példája a szőlőterületek nagyméretű csökkenése volt. Ezzel párhuzamosan új terményeket vontak termelésbe, melyek nagyobb biztonsággal értékesíthetők. így törik meg az egyébként egyhangú - búza, kukorica, lucerna - parcellákat ma már a dohány, szója, napraforgó, takarmányborsó, barackás és kajszibarack táblák. A dohánytermesztést Maradékon alig több mint tíz éve kezdték. „Addig erre a dohány szaga sem volt. " - emlékszik vissza adatközlőnk, Varga János (1935) gazdálkodó. A hagyományos termelés mellett az utóbbi években már több termelő áttért az új technológia alkalmazására.

1 Adatközlőink, az Ipacs család, 2001-ben kezdte el a dohánytermelést, miután a férj és a feleség is munkanélkülivé vált. Ipacs Tomi huszonkét évig dolgozott a helyi zadrugában, felesége pedig tizenhat évig egy újvidéki egészségügyi intézményben. Évente 10 kat. holdon termelnek dohányt. A csókái dohánygyárral vannak szerződésben. Virginia fajtán belül 9-es, 19-es és 55-ös fajtákat termelnek. A 9-es magot Magyarországon vásárolják. A korábban termesztett, hagyományos Burley fajtát „napon szárították", míg a Virginia termesztése és szárítása speciális technológiát és gépesítettséget igényel. A talaj előkészítése hagyományos módon történik, a különbség csupán annyi, hogy a gazdák törekednek a minél nagyobb táblákon történő termelésre. Ez megkönynyíti a gépekkel végezhető munkafolyamatokat. A dohány „erős földet kíván". A szerves trágya mellett kálium és foszfor tartalmú műtrágyát is használnak. A dohányföldet késő ősszel szántják le. ' Dolgozatunk az Ipacs család gazdaságának dohánytermesztését kívánja bemutatni. Itt szeretnénk köszönetet mondani adatközlőinknek: Ipacs Terinek (1962) és férjének Ipacs Tominak (1957) gyűjtésünkhöz nyújtott segítségükért. (A magyar családok közül a Berta család foglalkozik még dohánytermesztéssel. A hagyományos technológia ma is jelen van néhány szerb gazdaságban, azonban ők is egyre inkább az új technológiára térnek át.) 267