Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

KÖSZÖNTŐK, EMLÉKEZÉSEK - Ifj. Lele József: A csontozó késtől a néprajzosságig

jai, majd következtek a tévék, rádiók és újságok szerkesztői, kiket már én kalauzolhattam Tápén, nemegyszer Tónival együtt. A Magyar Néprajzi Társaságnak - Tóni ajánlásával - már 1972-ben tagja lettem, majd egy év múlva a szegedi TIT-nek is. Igyekeztem minden olyan előadásra elmenni, ahol pótolhattam valamit az új, alakulgató, lassan magaménak érzett szakmából. Ehhez sok-sok segítséget adott Juhász Antal. Már nem csak a tápai szellemi és tárgyi hagyományokat ismertem, hanem ízlelgettem más tájak tárgyi és folklórhagyományait is. Tóni kérésére jutottam át Hódmezővásárhelyre, s ott a néprajzi anyag leltározásában vettem részt heteken keresztül. Hasonló munkát végeztem Makón az 1970-es évek derekán, majd később Csongrádon, az ottani múzeumban. Opusztaszeren, a szegedi tanya berendezésénél éppúgy segíthettem, mint a csongrádi halászháznál, a szentesi tanyánál. Ezután jöttek az önálló munkáim: a szatócsbolt, a pékműhely, illetve a Tápéról kitelepített tűzoltószertár. Tónival gyűjtöttünk tüzesgépet, illetve sok, a szabadtéri kiállításon látható gépet. írásaim egyre gyakrabban és egyre több napi-, heti- és havi lapban jelentek meg, sőt a Honismeretben és a múzeumi évkönyvekben is. Az évkönyv cikkeket természetesen megmutattam Tóninak, nem egynek ö volt a lektora. Javításaival, a tanulmányt bővítő ajánlásaival megint csak tanított. Mivel a szegedi tanyák közé magam is kijártam Tónival, rájöttem, hogy bár a Tápé kötet foglalkozik a tápairéti tanyákkal, annyira hiányosnak tartottam, hogy nekiláttam egy alaposabb gyűjtéshez. így született meg A Tápairét tanyái című évkönyvcikkem, mely mintegy kiegészítése lett Tóni Szeged tanyai kutatásainak. A tanyai gyűjtőutak sok élményt adtak mindkettőnknek. Nemcsak a reggeltől estig tartó magnós beszélgetések, a tanyafelmérések és leltárak, hanem a szíveslátás, amikor asztal mellé hívtak bennünket egy-egy jó falatra, egy-egy ital borra. Domaszéken is talált Tóni egy gyönyörű, hagyományos telekelrendezésű, nádfedeles tanyát. Vajas Imréék fiatal házasok voltak, akik át akarták építeni a tanyát. Idejében érkeztünk. Ott is hamar kialakult a barátság, amire nem csak azért nyílt lehetőség, mert közel egykorúak voltunk velük, hanem azért is, mert a tanyafelmérés és a teljes leltár elkészítése hosszabb időt vett igénybe, a tanyaiaktól pedig nagy türelmet igényelt. Kistelek határában is gyűjtöttünk, itt már hármasban: Tóni, Börcsök Vince és jómagam. Tanyakutatásokat végeztek és népi jogtudatról érdeklődtek. Tarisznyás kosztunkat nemegyszer a tanyák közt a füves réten fogyasztottuk el. A Kistelek kötetben nem kaptam fejezetet, mégis alaposan megismertem a szerzők által írottakon keresztül a várost és tanyavilágát. Én készítettem el a kötet név- és tárgymutatóját. Ezzel megint új dolgot tanultam meg Tóni jóvoltából. Később az Algyő kötetben és a Mórahalom kötetben kaptam tőle munkát, melyekben az emberi élet fordulóit, illetve a népi hitélet, majd a népi orvoslás hagyományait írhattam meg. Most már teljes lényemmel gyűjtő és kutató-író lehettem, de anyagaimat többször is ellenőrizte. Bálint Sándor gyakran látogatott meg bennünket és örült annak, hogy megtaláltam magamat Tóni mellett és annak, hogy Tóni is meg volt elégedve munkámmal. Jómagam szinte mindennap igyekeztem bizonyítani mindezt. Szinte természetes volt az is, hogy mint magángyűjtő Tápén a saját, kialakuló gyűjteményemet gyarapíthattam. 24