Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Krupa András: Evangélikus anyakönyvek tanúsága Csanádalberti első telepeseiről (1844-1870)

ve, ugyanis Zsaskón születet Szvit Kati, aki 1848-ban hal meg, édesapja Szvit Adam és férje Vihran György. E két név kompilációjából születhetett ez a családnév. Ha ez így van, akkor mégis csak volt egy első szerződéskötő, aki Zsaskón született. Úgyszintén elírás történhetett keresztnév vonatkozásában: Krncsovszky (valójában: Krnitsovszky) Mihály nem szerepel az anyakönyvekben, de Krnitsovszky Pálnak és feleségének, Klauko Marinak viszont 1845-ben fia születik (vajon ugyanazon személyt takar a név?). Nem található semmilyen adat sem az első összeírtak közül a következőkről. Korán távozhattak, vagy el sem kezdték a dohánykertészkedést: Krsmeli Mihály, Losjak András, Petrovics János, Klokocs András, Klokocs György. Kunstár János, Krajcsi János, Vrecsnan Mihály. Az idősebb szülők közül többen felnőtt korú gyermekükkel külön is aláírták a szerződést, pl. Kovács Mihály és Tuska János neve elé ezért kerül az ifj. rövidítés. A szülőkkel jövő a serdülőkort túlhaladó gyermekekre pedig példaként idézzük az 1848ban 16 évesen elhunyt Jeszenszky Györgyöt (apja 1845-ben hunyt el 42 és fél évesen) és az 1855-ben meghalt 17 éves Kasnyik Pált. A szerződéskötők ugyancsak magukkal hozták az aggastyán korú apjukat vagy idős anyjukat, és természetesen a kis gyerekeket is. A község lakossága lassan emelkedett. Az 1844/45-ös összeírás szerint a lakosok száma 578, 1850-ben a lélekszám már 773. A legmagasabb lakosszámot 1870-ig 1858-ban éri el (870). A lakosság számának hullámzását a nagy elhalálozási arányon túl a be- és kiköltözés permanens volta is magyarázza. Az első évek emelkedését mutatja az is, hogy a temetési és keresztelési anyakönyvben a kezdő, 1844. évhez viszonyítva 1845-ben mintegy 20, 1846-ban 21, 1847-ben 19 új név szerepel. Ugrást jelentenek a következő évek is (a szülők és az elhalálozottak között) 1848-ban. 1849ben közel 40 újabb név tűnik fel. A származási helyet illető elemzést azért tartjuk fontosnak, mert egyrészt bővíteni tudjuk az érkezők körét a Czinkotszky, ill. Palugyai által közölt kibocsátó helységekhez képest, azt érzékeltetvén, hogy egy ilyen kis lakosságú településre is milyen sok helységből jöttek, még ha egy részük a születési helyről közvetve jutott is ide, s ha a számuk e helységenként (néhányat kivéve) nagyon csekély is. Másrészt fehérenfeketén kimutatható, hogy a mai Szlovákiából és a mai Magyarország északi megyéiből a 18. századi nagy volumenű levándorláson túl ez a folyamat, nem állt meg. A 19. század első felének Csanádalberti népmozgalmi adatai ezt pontosan igazolják. Az is kimutatható, hogy a szlovákok (köztük a magyarok) levándorlása térben szakaszos volt ebben az időszakban is. Igaz. az északról korábban érkezettek körforgásszerüen települtek újabb helyről újabb helyre (Tótkomlós, Nagylak, Pitvaros, Csanádalberti, Nagybánhegyes (Tót-Bánhegyes). De ezen a körön belül megjelentek - ha kis arányban is - a szomszédos városok magyar települői, és rövid időre a Bánátból idetelepült magyarok is. A folyamatos idetelepülök zömét továbbra is Tótkomlós és Pitvaros adta, bár az első években érkezik az árvái szlovákok nagyobb csapata is. A származás helyét tekintve a későbbi telepesek is közvetlenül a szülőföldjükről, ill. többszöri „átszállással" kötöttek ki Csanádalbertin. 228