Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Krupa András: Evangélikus anyakönyvek tanúsága Csanádalberti első telepeseiről (1844-1870)

A telepesek származási helye Czinkotszky Márton a magyar és szlovák munkáiban hitelesen adja közre a telepesekkel kötött rendkívül kemény feltételeket tartalmazó szerződés szövegét. Szerinte 114 bérlő írta alá. Sajnos, nevüket nem közli, kivéve azoknak a tótkomlósiaknak a nevét, akik szerinte a benépesítésben leginkább közreműködtek (Melecheczky Kovács Mihály, Konczos Pál, Pipis Mihály, Matheidesz Sámuel). Szerinte a szerződéskötők több mint a felét tótkomlósiak képezték (66 fő), kisebb csoportot alkottak a feltételeket vállaló pitvarosiak (34 fő), s jöttek Makóról, Nagylakról, Hódmezővásárhelyről, Irsáról, Zsaskóról és Szarvasról is (14 családfő). Az 1902-es magyar nyelvű tanulmányában a zsaskőiakat kihagyja, feltehetően azért, mert az első aláírók között nem talált odavalót. Palugyay 1855-ben is ezeket a környező helységeket sorolja fel, de megemlíti, hogy kisebb arányban a Felvidékről is jöttek (erre az időre ismert volt ez a tény is).

1

9 Dáczer Károly kiváló könyvében viszont adatolja az 1843. augusztus 28-án kelt első összeírást a jelenlevő családfők nevével. Eszerint a település alapítóinak száma 108. Mivel az első években sem változott jelentősebben a létszám Czinkotszky által említett 114-hez viszonyítva, néhányan elállhattak a szerződéstől, vagy esetleg akkor még nem költöztek be. Czinkotszky szerint az első ősszel sátrakat állítottak, hogy felszánthassák földjeiket és csak 1844. tavaszán építkeztek. Oltvai viszont azt írja, hogy a nagylakiak csak akkor kezdték Pitvaroson építeni házaikat, mikor észlelték lehetőségeiket.

2

0 Ámbár a kamarával kötött szerződés házépítésre is kötelezte a kertészeket. Származási helyükről azonban ebből a névsorból sem tudunk meg semmit sem, ezért kell segítségül hívnunk az anyakönyvi bejegyzéseket. Ezek viszont azt tanúsítják, hogy az első időszakban sokkal több helységben született telepesek érkeztek. Egy részük tartósan itt maradt, másik részük feltehetően továbbállt, megszökött, ill. másutt vállalt munkát, lévén közülük többen zsellérek, béresek. Mivel az új kertészség kezdettől fogva összetett, vegyes népességű - mint már közöltük fentebb -, a be- és kivándorlás jellegű mozgás jellemző a tárgyalt időszakban. Ugyan vannak az első szerződésben szereplő olyan családok, amelyek végig alkotják a törzslakosság gerincét, a további betelepülők is jelentős részt képeztek. Czinkotszky Márton 1884-ben megállapítja, hogy az eredeti lakosoknak mintegy a harmada, 45 család maradt meg, a többi kihalt, vagy elhagyta a községet.

2

1 Ez az arány igencsak valósnak tűnik, ha összehasonlítjuk az 1880-as belterületi lakosok összeírását az első szerződéskötőkkel. Azonban közülük többen az 1850-es évek elején települtek be, s voltaképpen ezáltal ők is „őslakosoknak" tekinthetők. Mindez kikövetkezhetö a temetési és esketési anyakönyvekből. Az itt szereplők zömének szülőhelye, eredeti származási helye kimutatható. Az első évekből viszonylag kevés makóit találunk. Oltvai Pesty Frigyes összeírására hivatkozik, hogy a makóiak visszatértek (néhány név azonban azt igazolja, hogy nem mindegyikük).

2

2 A 1

9 Czinkotszky, 1884. 7, 1902.44. 2

0 Czinkotszky, 1884. 8, 1902.44. 2

1 Czinkotszky, 1884. 7. 2

2 Oltvai, 1978.94. 225