Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Klamár Zoltán: Martonos falu térszerkezetének struktúrái - településfejlődés az írott források és a térképek tükrében
Nagy valószínűséggel, ahogyan a magyarság által elhagyott katolikus templomot birtokba vették és használták az új lakók, úgy a korábbi lakosok használható, illetve kijavítható lakóépületei is hasonló sorsra jutottak. így azután a 18. század közepére-végére az a sajátos helyzet állt elő, hogy a régi falumagban lakó szerbek ezt a halmazos szerkezetet tovább gazdagították, ugyanis a telkek aprózódása folytán - a 18. században 319 telek volt, amiből a 19. század közepére 470 lett - új zugok keletkeztek. A visszatelepedő magyarságot többször kiűzték a magukat őslakosoknak tekintő szerbek és csak a 18. század végén sikerült a jövevényeknek megvetni a lábukat, úgy, hogy a halmazfalu peremén új falut építettek. Ennek a kettősségnek, elkülönülésnek a nyomai egészen a 19. század végéig látszottak. Ekkor, a fenti „határra" építették fel a községházát, ide került a piactér és a rendezéskor töltötték fel a területet. A millennium után, a 20. század első évtizedében épült fel az újonnan kialakított főtér nyugati sarkán a római katolikus plébániahivatal és a zárdaiskola. A közigazgatási, oktatási és vallási intézmények - a halmazos falumagban a görögkeleti templom és a szomszédságában lévő szerb iskola maradt -, valamint a piactér új lokációja közel száz év után egyesítette a két településrészt. Egyesítette, de a strukturális különbségeket el nem tűntette. A 20. század közepén, a szocializmus évei alatt is ezt a központot fejlesztették tovább: a tér északi sarkán megépült a szövetkezeti otthon és az emeletes vendéglő; később a községháza mögötti üres telken az orvosi rendelő, illetve a főtér déli sarkán a posta. A falu lakóépület állománya csak a '60-as, '70-es években bővült, mégpedig az úti falu nyújtózott tovább nyugati irányban a vasút felé. Az írott források és a térképek elemzése során felmerült néhány kérdés, amit a következő kutatások talán tisztázhatnak. Egyik legfontosabb, a falu halmazos szerkezetének strukturális változását érintő kérdés a telkek aprózódása. Talán a földkönyvek alapján - remélhetőleg megvannak a levéltárban - megválaszolható a kérdés, hogy az, amit most még csak sejteni lehet, valójában úgy történt-e, nevezetesen a szerb lakosság belső terjeszkedése, szaporodása folytán a családi fundusokat osztották szét és építették be. Ez által tovább szaporítva a halmazos szerkezet zugainak és térré szélesedő utcáinak számát. Szintén a telekkönyvek vizsgálata alapján lehetne tisztázni a magyarság térnyerésének ütemét és területi megoszlását a halmazos szerkezetben. Az minden esetre ma is jól látszik - egy 1996-os felmérés adatai is alátámasztják 3 4 -, hogy a legtöbb 19. századi lakóépület a régi falumagban maradt meg, bár az átépítési, kvázi modernizációs hullámok elérték ezt a falurészt is. Különösen a 2003ban felgyorsult privatizáció után, mikor is a magyarkanizsai téglagyárat osztrák tőké3 3 „Petákovity Tósó indítványozta a községi piactér feltöltését és fásítását, valamint még néhány utca feltöltését." Zentai Történelmi Levéltár F. 032. 1. Bács-Martonos község közgyűlési jegyzőkönyve 1892. március 21. 3 4 Harkai Imrével közösen, a Veszendő értékeink Nyomában elnevezésű, magyarkanizsai nyári nyelvjárási és néprajzi tábor keretén belül, az általa kidolgozott kérdőívet használva egy teljes körű, a falu épületállományát számba vevő kutatást folytattunk. 1996. július 18-19-én, egyetemi hallgatók és középiskolások bevonásával. A falut 8 részre felosztottuk és 14-en, házról-házra járva adatfelvételt végeztünk. A tizenöt kérdést tartalmazó ívek, közös kiértékelése azonban nem történt meg. 213
