Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Klamár Zoltán: Martonos falu térszerkezetének struktúrái - településfejlődés az írott források és a térképek tükrében

Földrajzi és migrációs okok következtében a településszerkezet struktúráját tekintve, két, egymástól jól elkülönülő részből áll napjainkban: van egy rostos halmazos szerkezetű falumag,

9 ez a folyó fölé magasodó teraszon megülő településrész és egy másik, az öreg faluba be- és kivezető közlekedési folyosók mentén települt, eredetileg a V alakban futó utak mellett létrejött, két egyutcás úti falu, melyeknek mára a kis kiágazás kezdeményei átlósan kötik össze a szárak oldalára felfüződött valamikori úti falu kezdeményeket.

1

0 Dolgozatunkban arra keressük a választ, hogy mikor és milyen fejlődési kényszer hatására alakult ki ez a kettősség és hogyan volt lehetséges a vizsgált periódusban történt lakosságcsere ellenére megmaradása és átörökítése a halmazos struktúrájú falurésznek'

1 a 21. századi martonosi településszerkezetben. Had- és népmozgás a 17-18. században A 17. század végén Martonoson még állt egy a törökök által épített földvár, amit palánkkal vettek körül. A török őrség elvonultával, a faluban lakó családok közül voltak, akik Szegedre húzódtak be, ám az elvándorlás során a lakosok Csongrádra, Tápéra, Kecskemétre is költöztek. A folyamat bonyolultságát jelzi, hogy 1688-ig és azon túl is akadtak családok, akik a faluban éltek tovább, ugyanis a fent jelzett időpontig rendszeresen adóztak a magyar Kamarának.

1

2 Az első zentai csata után - 1686. október 22. - valószínűleg a bizonytalan katonai helyzet következtében a falu lakossága elszéledt, helyükre 1688. januárjában, szerb milícia érkezett az új határt biztosítandó. A faluban lakó katonák mellett, azoktól elkülönülő önkormányzattal, szerb paraszti népesség telepedett meg. 1701-ben 144 katonai és 55 paraszti háztartás volt Martonoson.

1

3 Ezek a lakosságmozgások vizsgálódásunk szempontjából döntő fontosságúak, mert - a középkori templomot kivéve - lakóépületek fennmaradását ugyan bizonyítani nem tudjuk, de a településszerkezet utcahálózata, más településekéhez hasonlóan fennmaradt.

1

4 Úgy véljük, ez csak azért történhetett, mert a rövid hiátusok idején az 9 Bárth J. 1996. 126. "' Ellentétben Beszédes Valéria véleményével, úgy gondoljuk, hogy Martonos sohasem volt úti falu, hiszen az utak a település előtt vezettek. Keletről a Tisza, északról és délről mocsarak határolták, ezért legfeljebb leágazó-, még inkább zsákutcás úti falu lehetett az ismert geomorfológiai körülmények miatt. Vö.: Beszédes V. 1991. 201. A terminológiáról lásd: Barabás J. - Gilyén N. 1979. 22-24. és Bárth J. 1996. 129. " Vö.: Bárth J. 1992. 345. 1

2 Rokay P. 1995. 255-256; Iványi 1. 1896. 52-53. 1

3 Rokay P. 1995.258-260. 1

4 Harkai Imre jegyzi meg Topolyával kapcsolatban, hogy a győztes osztrákok 60 háztartást találtak a faluban és még a 20. században is volt a településnek egy halmazos, Tabán nevű városrésze. Harkai I. 1998. 9. A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlaszának Kommentárkötetében a településszerkezetekről az alábbiakat jegyzi meg Harkai: „A vajdasági településformák sajátossága az utcahálózati strukturáltság, vagyis a többutcás települések jelenléte. Az atlasz kutatópontjait alkotó települések többnyire a 18. század második felében zajló nagy telepítési hullámban jöttek létre. A településformákra jellemző volt az utcák szabálytalan, spontán kialakulása egy geomorfológiai környezetben, vagy a tervezett (sakktáblás) ortogonális utcahálózat." Harkai I. 2003. 47. 208