Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Grynaeus Tamás: Adatok két dél-alföldi falu településtörténetéhez. (A migráció két típusa Nagykamarás és Szeremle példáján)

sokból ... mint szerződéses és dohány termelő község

3... Megtelepedéskor 200 házszámot tett". 1843-tól cs. és királyi kincstári birtok lett. A szomszédos Bánkút(a) 1843-ban települt be. szintén szerződéses dohánykertészekkel, különféle helyekről, főleg Szegedről

4, Apácáról és Csányból. Az uradalom és a telepesek között kezdettől sok nézeteltérés volt. Ezt mutatja, hogy a bánkúti telepesekből sokan 1852-ben tovább menekültek Bánkúttói DK-re, a mai Nagykamarástól Ny-ra volt második szálláshelyükre, majd itt a hagyomány szerint házaik leromboltatván a mai Nagykamarás területére költöztek. Az almáskamarási, majd az önálló nagykamarási plébánia anyakönyveiből jól követhető a migráció iránya és aránya. Ezekből és a személynevek (család-, ill. ragadványnevek) vizsgálatából

5 kiderült, hogy a katolikus telepesek zöme a Mátra és Bükk északi és déli lejtőin fekvő, (ismét túlnépesedett ??! - 1841!), Dél-Gömör, Borsod és Észak-Heves vármegyei, a Tarna-, Laskó- és Eger-patakok, valamint a Sajó-, Rima-, Hangony-völgye falvaiból verbuválódott (a verbuválás módjáról nincs támpontunk), de ezen kívül kis számban az akkori Magyarország számos helyéről is érkeztek még telepesek. (Szeged környékéről és Észak-Torontálból, valamint Arad vidékéről és a Nagykamarással szomszédos, ill. közeli településekről). (2. táblázat, 1. térkép) Szám szerint 337 telepes (valószínűleg csak a felnőttek száma

6) az ország 95 településéről.

7 A lélekszám további alakulása 1857: 1520, 1870: 7775, 1880: 1749, 1890: 2025, 1913 (Bánkúttal együtt) 3598, 1943: 4439, 1967: 3853 a második világháború végéig töretlen fölfelé ívelést jelez. Az nagyon kérdéses, bizonyíthatatlan, ill. cáfolhatatlan

8, hogy vajon a több mint 250 évvel azelőtt elmenekültek leszármazottaiból is voltak-e „visszatérők" a telepesek között? A nagykamarási család-, ill. ragadványnevek közül származási helyre utalók: Almási, Bánáti, ? Bóha, Détéri, ? Epres, Fügedi, Hajnácski, Karcagi, (Isten)Mezei, Méhi, Tárgyi, Varnyasi ill. Palóc. A matriculák és családnevek vizsgálatához hozzájárulásukkal fölhasználtam Varga Béla és Matula Mihály rk. plébános urak kéziratos jegyzeteit, valamint Szabó Anna tanárjelölt kéziratos munkáját (1958) is. 3 Jellegzetes, hogy a H.D. „közelfekvő magyar falvak" lakosairól ír, a palóc vidékről érkezetteket eszerint nem tartotta annak? A telepítő br. Wodianer volt, erre vonatkozó levéltári adatok még nem ismertek. Ezúton is megköszönöm dr. Jároli József levétáros úr (Békés Megyei Levéltár. Békési Fióklevéltára) szíves segítségét. 4 BálintS. 1975/75, 151 és 251-252. 5 Grynaeus T. 1995. " A táblázatban $-el jeleztem a - föltűnően nagyszámú, többnyire rokon(nak tűnő) - egyedülálló nőket, <J-el a biztosan egyedülálló férfiakat. 7 Hasonló jellegű újratelepítést Doroszlón talált Bárth János. 1752-ben. 150 r.kat. magyar család népesítette be, ezek 27 vm. (Pest, Bács és Pozsony vm. kivételével mind dunántúliak!) 90 községéből származtak. Ezek az adatok viszont a túlnépesedettség, mint ok ellen szólnak! (Bárth, 1981) * A középkori falu lakosságának összetételét, családneveit egyelőre még nem ismerjük. Az 1557/58 évi defter Bán Komarás faluban Kun, Csóka, Báró, Fodor, Valáh családneveket említ. Grynaeus T. 1995, 183. 187