Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Duró Annamária: Tanyáink és a lengyelországi szórványok

Az elnéptelenedés és a termelők lakóhelyétől távol eső pusztákon meginduló állattartás ebből a nézőpontból a naturálgazdálkodás fölbomlásának velejárói. Hofer Tamás Demangeon rendszeréből kiindulva vállalkozott arra, hogy újraértelmezze a tanyarendszer kialakulásának történeti folyamatát.

1

4 A tanyásodás szerinte két szakaszra osztható: a mezőgazdasági tér új meghódításaként értelmezhető tulajdonképpeni szétszóródást a lakosság és a földterület koncentrálódása előzte meg. ami a 14. században megindult és a török hódoltság idején kiteljesedő településpusztulás következménye volt. Ez a „kísérlet" csupán előtanulmányt jelentett egy, a tanyarendszer párhuzamait kereső összehasonlító vizsgálathoz

1

5, melyet az tesz a földrajztudomány számára is érdekessé, hogy szerzője a tanyásodást elsősorban mint a településstruktúra átalakulását értelmezi. Felfogása abban tér el Demangeon-étól, hogy a tanyarendszer eredetének problémája helyett a szóródás folyamatára helyezi a hangsúlyt, s az így létrejött szórványokat és az anyatelepülést mindvégig összefüggő struktúrának tekinti. E fejlődési modell mint viszonyítási alap mellé választ ki aztán - térbeli keretektől és időhatároktól függetlenül - olyan folyamatokat, amelyek különböző gazdasági, társadalmi és természeti feltételek között is többé-kevésbé hasonló módon mentek végbe. Már a példák számbavétele is hozzásegít ahhoz, hogy más perspektívából szemléljük a tanyaalakulás menetét. A szórványtelepülések kutatása Lengyelországban A mai Lengyelország 312 ezer négyzetkilométernyi területén a Demangeon-féle szórványtípusok mindegyike megtalálható, de csupán kisebb történeti-néprajzi tájakra jellemző vagy mozaikszerűen fordul elő ez a településforma. Az elsődleges szórványok létrejötte, amelyek főként Gdansk közelében, a Visztula középső folyása mentén és a nagy-lengyelországi Nowy Tomysl környékén alkotnak összefüggő övezetet, jórészt a 16. századi holland kolonizációhoz köthető.

1

6 A másodlagos szórványok, amelyek például Dobrzyií vidékére (Ziemia Dobrzynska) jellemzők, a jobbágyfölszabadításhoz kapcsolódó földbirtok-elkülönítés (separacja) és tagosítás (komasacja), valamint az ismétlődő parcellázások (parcellacja) eredményeként alakultak ki. A zárt falumagtól térben elkülönülő szórvány jellegű településrészeket, amelyeknek saját földrajzi nevük van, általában kolonia-nak vagy przysiólek-nek hívják. Sajátos színfoltot jelentenek a hegyvidéki szórványok; ezeknek a Lengyel-Kárpátokban szálas a neve. A szórványtelepülések vizsgálatának a lengyel társadalomtudományi gondolkodásban nincsenek olyan nagy hagyományai, mint Magyarországon a tanyakutatásnak. További lényeges különbség, hogy a falusi települések múltjának és a határhasználat rendszerének föltárása itt sokkal inkább a történeti földrajz, semmint a történeti néprajz feladata. Mást jelent a morfológia is: míg nálunk - Mendöl Tibor munkássága 1

4 Hofer T. 1974. 1

5 Hofer T. 1980. "" Kielczewska-Zaleska, M. 1970. 177