Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Duró Annamária: Tanyáink és a lengyelországi szórványok

kus hagyomány élt tovább - a föld, a faluközösség meg a város egyaránt az uralkodó tulajdonának számított, és a despotikus hatalom nem tűrt meg semmiféle szabadságot. A nekünk oly ismerős köztes régió jellegzetességeit két metafora világítja meg legjobban. Ady Endre híres „komp-ország" hasonlata arra utal, hogy bár az államalapításkor mi is a nyugati kereszténység szellemiségéhez csatlakoztunk, történelmünk bizonyos szakaszaiban inkább a „Kelethez", máskor inkább a „Nyugathoz" álltunk közelebb. Norman Davies Lengyelország történetét újraértelmező nagy sikerű könyvének

3 címe - „Isten játszótere"- ugyanakkor azt sejteti, hogy Európának ebben a szögletében minden lehetséges, hiszen társadalomfejlődésünk útját a keleties és a nyugatias elemek sajátos kombinációi különböztetik meg a tiszta típusoktól. Lényeges különbség azonban, hogy míg a történeti Magyarország a mainál nagyobb államkeretben lépett a kapitalista fejlődés útjára, Lengyelország 1795-ben közel százhúsz évre eltűnt Európa térképéről: területét három nagyhatalom osztotta föl egymás között. Történeti tájai közül Nagy-Lengyelország (Wielkopolska), Szilézia (Slqnsk), Pomeránia (Pomorze), Warmia és Mazúria (Mazury) Poroszország birtoka lett, Mazóvia (Mazowsze) - Kongresszusi Királyság néven - és Podlasie Oroszország részévé vált, Kis-Lengyelország (Mcdopolska) pedig - Galícia tartomány részeként a Habsburg Monarchiához tartozott. Arról, hogy mennyire különböző utat jártak a három részre szakított Lengyelország egyes területei, sokat elárul a jobbágyfelszabadítás ideje és módja. Ez a parasztság sorsát meghatározó átalakulás Poroszországban a 19. század első felében, fölülről vezéreit reformok útján ment végbe, az Osztrák Birodalom határai között az 1848-as forradalom eredménye volt, Oroszországban pedig - az 1863-as januári fölkelést követő - cári ukáz váltotta valóra 1864-ben.

4 Az 1918-ban megszületett független Lengyelországot megosztó belső határok máig sem mosódtak el teljesen; az örökölt különbségeket az épített környezet éppúgy megőrizte, mint az emberek mentalitása. Hozzánk, magyarokhoz - földrajzi és társadalmi értelemben egyaránt - az egykori Kis-Lengyelország áll legközelebb. E történeti táj területén ma két vajdaság osztozik: a kis-lengyelországi vajdaságnak Krakkó, a Podkarpackie vajdaságnak pedig Rzeszów a központja. Ez utóbbi határai között, a Keleti-Kárpátok lábainál helyezkedik el a hajdan erdővel borított Sandomierzi-medence (Kotlina Sandomierska) és a festői szépségű, szelíd Kárpáti-dombvidék (Pogórze Karpackie), ahol a mi tanyás településeinkkel összevethető szórványfalvakat is találunk. A tanya egyedisége a szociálgeográfia tükrében Györffy István és Erdei Ferenc munkássága nyomán gyökeresedett meg a hazai társadalomtudományi gondolkodásban az az elképzelés, hogy a tanya az Alföld egyedülálló településformája. Való igaz, hogy már maguk a tanyarendszert kifejlesztő alföldi mezővárosok sem mérhetők össze a nyugat-európai városokkal, hiszen ezek sokkal inkább a parasz3 Davies, N. 1982. Az első lengyel kiadás - fíoze igrzysko címmel - 1991-ben jelent meg. 4 Szokolay K. 1997. 174