Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Mód László: Adalékok a szegedi hajózás néprajzához

ban a szegedi hajóséletet: „Ma mindössze egy-két luntra lebeg a vízen, az is homokot hord; a part tövében még az Ökrös-ivadék javít meg egy-egy luntrát, vagy dereglyét, s állítja helyre a tápéi rév kompjait."

5 A forrást a kezünkbe véve feltűnik, hogy egyes rovatokat az összeírást végzők nem töltöttek ki következetesen, azaz a hajókra vonatkozó adatok némelyikét nem tartották fontosnak rögzíteni. A járművek méretét, illetve leírását csak elvétve, néhány alkalommal jegyezték fel, a tulajdonost, lakóhelyét, a hajó nevét és hordképességét viszont szinte mindig igyekeztek feltüntetni. A hajósgazdák névsorát áttekintve azt tapasztaljuk, hogy az 1840-es években a tiszai szállítást monopolizáló családok a század 90-es éveire jórészt eltűntek a hajózásból. A 19. század közepén a szegedi hajópark túlnyomó többsége néhány meghatározó família (Zsótér, Kopasz, Ábrahám, Vainer, Terhes, Zombori, Ökrös) kezében összpontosult, de közülük is talán a Zsótérok és a Kopaszok emelkedtek ki. Zsótér János a hídkinyitási naplók adatai szerint évente (1843-1847) átlag 55 hajóval fuvarozott, öt év során viszont 88 jármű található a neve mellett. A másik kiemelkedő helybeli família, a Kopasz család vezető hajósa, Kopasz József volt, aki egyes számítások szerint évente 22 hajót üzemeltetett. E vállalkozói réteg szerepe Szeged kereskedelmében meghatározónak számított, részesedésük a forgalomból jelentősnek mondható. Leszármazottaik részben megmaradtak az eredeti vagy a hajózáshoz közvetett vagy közvetlen módon kapcsolódó foglalkozásokban. A fiatalabb generáció más tagjai azonban a társadalmi-gazdasági emelkedés ettől eltérő útját választották: többen közhivatalnoki, értelmiségi pályára kerülve valósították meg a polgárosodás egyfajta helyi modelljét. Az 1893. évi adófizetői névjegyzékben gyakran felbukkannak az egykori hajósdinasztiák ivadékai, akik már felhagytak a vízi élettel. Az első 300 adózó között háztulajdonosként, földbirtokosként, sertéshizlalóként vagy éppenséggel biztosítási ügynökként megtaláljuk a Kopasz, az Ábrahám, a Zsótér és a Vainer leszármazottakat is. A 19. század végén az egykor meghatározó szerepet játszó családok közül a hajósgazdák között csak néhány, a Kopasz és az Ökrös bukkan fel, neveik mellett is rendszerint csak egy-egy jármű szerepel, ami arra utal, hogy az ekkor már hanyatlóban lévő fahajózásban immár mások vették át a kezdeményezést.

6 A tulajdonosok listáját szemlézve feltűnik nyomban, hogy a legtöbb hajóval ebben az időszakban id. Boros István (10), Tombácz Mihály (8), Privinczki János (6), Bertha Mihály (4), Gedó Márton (4) és Ecsedi Ferenc (4) rendelkezett. Az előzőekben már említett 1893. évi adófizetői névjegyzékben a felsorolt személyek közül Boros István fakereskedő, ház- és hajótulajdonos 317 forint 46 krajcárral a 74., (ifj.) Tóth Ferenc 142 forinttal pedig a 268. helyet foglalta el. Bartha Mihály az általam vizsgált forrásban ugyan nem bukkan fel, de a névjegyzékben ház- és hajótulajdonosként szerepel. Elképzelhető, hogy azonos lehet azzal a Bertha Mihállyal, aki négy járművet birtokolt. Név szerint említést érdemel még Tánczos Péter is, aki 202 forint 46 krajcárral a 163. a listán, ám az összeírás szerint csak egyetlen egy hajóval rendelkezett.

7 A tulajdonosok között akadtak olyanok is, akik közösen, rendszerint ketten birtokoltak egy-egy járművet. Jó példa 5 Sz. M. Búcsúztató. Szegedi Napló 1918. 77. 6 Gráfik 1. 1993a. 1724-1733., 1993b. 66-68. 7 Gráfik I. 1993b. 68. 121