Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Gráfik Imre: Újabb források és adatok a népi hajózás dunai gyakorlatához

A szentendrei Fischer Jolán kéziratos emlékanyagából: „Na és persze beszélni kell a dunai közlekedésről! Ez még kellemesebb is volt, mint a tízfilléres vagy szabadjegyes vasúti utazás. De nem mindig! Mert igaz, hogy lefelé minden csónak, dereglye vagy hajó könnyen és hamar lecsúszott. Fölfelé viszont még az 1850-es években is csak lóerővel jöhetett Pestről a várva várt napi hajó Szentendrére. A lóerőt úgy kell érteni, hogy ha vagy nyolc ló, párosan befogva, hosszú köteleken húzta felfelé a hajót. Hogy meddig, azt már nem tudom, Esztergomig biztosan."

4 2.1 Ugyancsak szerények a lehetőségek témakörünkben a néprajzi szakirodalom területén. Az a tény, hogy az ipari forradalom előtti belvízi, folyami hajózás népi gyakorlata nem tartozott és tartozik az érdeklődés főbb területei közé, meglehetősen beszűkíti az új szakirodalmi források körét. E vonatkozásban különös figyelemmel kell azonban követni azokat a néprajzi feldolgozásokat, amelyek más téma leírása, elemzése kapcsán csak érintőlegesen, utalásszerűén térnek/térhetnek ki a népies hajózás gyakorlatára.

5 Példa: A pünkösdi leányevező leírása kapcsán olvashatjuk, hogy Szeremlén a Duna parton ott sorakoztak a különböző vízi járművek, melyek többsége a személyszállítást szolgálta, de megtalálhatók voltak „az ugyancsak deszkából készült, nagyméretű, embervontatta dereglyék teher, főleg az árterületen kitermelt fa elszállítására." A Börzsöny-vidék 19-20. századi kőbányászatának és kőkitermelésének feldolgozásban arról kapunk híradást, hogy Szobról a követ „a Dunán dereglyékkel, uszályokkal, hajókkal szállították el. Az emlékezetben még él, hogy a dereglyéket régen lovak vontatták."

7 A Duna menti Bölcske népi táplálkozásának ismertetése kapcsán a fentieknél kevésbé konkrét - és sajnos a forrást egyértelműen nem jelölő, de föltehetően a kereskedelemre visszaemlékező adatközlők emlékanyagára alapozott - utalást kapunk a századforduló dereglyézéséről, melyet később a személyszállító, úgynevezett kofahajók váltottak fel: „A XIX. század végén, a XX. század elején még ember vontatta dereglyéken vitték a szőlőt a pesti piacokra. Ez igen hosszadalmas, két napig tartó út volt."

H A hajózáshoz, pontosabban a hajóépítéshez kapcsolódó, nélkülözhetetlen segédanyag, az ún. iszkába szög készítésére specializálódott cigánykovácsokról jelent meg a közelmúltban egy jelentős feldolgozás a Duna felső folyása mentéről.

9 Ismeretes, hogy: „Az iszkápa (iszkába, eszkába, iszkáva) hajószeg: két végén hegyes, közepén meggörbített, rombusz alakú vasdarab, lényegében kétágú szög. Hajó, csónak, ladikdeszkáinak összeerősítésére használták. A müveletet a hajó varrásának, (össze)eszkábálásának nevezik."

1

0 A levéltári forrásokra, kéziratos feldolgozásokra épülő dolgozat Gönyei Sándor következtetéseit korrigálva megállapítja, hogy: „Az iszkápások nem hajószegkovácsok voltak eredetileg, akik más termékeket is gyártottak, hanem éppen a klasszikus szegko4 Fischer J. 2002: 19. 5 v.o.: Grafik I. 1976-78. * K. Csilléry K. 1961: 172. 7 Hála J. 1987: 75. "T. Bereczki I. 1994: 320. "PergerGy. 1995. "'PergerGy. 1995:276. 108