Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár
Nagyapám fuvaros volt, legtöbbet a kocsmában kötött ki... Hallották, hogy Fischert kiosztják. Eljöttek először szétnézni. Eátták, hogy itt meg lehet élni ... Ott eladták a házukat, abból vettek itt két tized földet. Már volt rajta ház, költöztek. - Hány kocsival jöttek Bócsára? — Sok bútort nem hoztak. Eladtak ott mindent, itt vettek aztán. Kölcsönt vettek föl Halason, a takarékban, aztán törlesztették. ... Apám szülei meg Félegyházáról jöttek. Nagyapámnak 60 hold földje volt. 0 is fuvarozott. Odaállt este a kocsma elébe, a lovak hasig elásták magukat a kocsma előtt. A gyerökei, mikor csöpörödtek, nagyobbak voltak, ők hajtották haza a lovakat..." Miután a család a tönk szélére jutott, Szankra költöztek, ahol a családfő 17 holdon kezdett gazdálkodni, miközben három fiát elszegődtette gazdákhoz szolgálni. 1910 táján a legényfiúk rábeszélték apjukat, hogy adják el a szanki földet és a nemrég parcellázott Fischerbirtokon vegyenek puszta földet. A félegyházi Kovács-család így került végül Bócsára. Mindkét család áttelepülését az a szándék határozta meg, hogy a családfő iszákossága miatt megpróbáljanak új életet kezdeni. A szeged-alsótanyai Csipak-család több sarja származott a XIX. század második felében Tázlár és Bócsa pusztára. Anyakönyvi adatgyűjtésünk szerint az elsők között az 1812-ben Horgoson keresztelt Csipak Antal települt erre a tájra, aki 1887-ben Tázláron hunyt el (felesége Bálovics Ágnes volt). Mind az egyházi anyakönyvek, mind orális forrásaink tanúsítják, hogy a szegedi alsótanyák déli részéről: Madarásztó, Nagyszéksós, Mórahalma tanyáiról az újszülötteket gyakrabban Horgosra vitték kereszteltetni — egyszerűen azért, mert messze volt a város és Horgos község jóval közelebb esett hozzájuk. Ez a szokás egészen Szeged-Alsóközpont létesítéséig, illetőleg az ottani kápolna felépültéig (1892) tartotta magát. Csipak Ágnest (sz. 1852), valamint a homokpusztákra elszármazott Dobó és Kószó család több tagját is Horgoson keresztelték, de bizonyított, hogy mindegyik család szegedi gyökérzetű. 11 6 Nemzedéktársuk lehetett a szintén Tázláron elhunyt Csipak József (1824—1897) és felesége, Babarczi Teréz. Csipak József és Péter Tázlár puszta 1878—79-ben parcellázott „Benyiczky és Székes" dűlőjében földszomszédok voltak, előbbinek kis tanyája is épült. Aligha tévedünk, ha a tanyaépítőt azzal a Csipak Józseffel (1853-1901) azonosítjuk, akinek Bozóki Annak volt a felesége és 1881-től József, Julianna, Vince, Anna, Erzsébet nevű gyermekei születéséről van tudomásunk. Csipak Péter (1851—1943. Tázlár) az ugyancsak szegedi földi Kispál Rozáliát vette feleségül. Velük egy korosztályhoz tartoztak az alábbi házaspárok: Csipak Anna (1851. Szeged-Alsóváros) - Batki Pál (1846-1882. Tázlár), ők a Vadkerthez tartozó Csábor pusztán laktak; Csipak Ágnes (1852. Horgos - 1904) - Erdődi Mihály (második férje Kertész Farkas Lukács); Csipak Antal - Tanács Veronika (1855-1929. Bócsa). Az őket követő nemzedék tagja volt az a bócsai Csipak Gergely (18751935), akinek leszármazási „családfáját" a visszaemlékezők és az anyakönyvek BÁLINT Sándor 1974. 425-426.; JUHÁSZ Antal 1997. 52. 77
