Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár

A dűlőnevek utalnak a határ természeti viszonyaira: pl. Rekettyés, Erdőalja Rókaluk, Nyárfás, Sivatag, az ott feltárt régészeti éremtani leletekre: pl. Római temető, Templomhát, Pénzeshalom, a legeltető állattenyésztésre: Gőbölylapos, Kenyérhalom (ahol a pásztorok heti kenyerüket átvették), olykor a föld birtokosára, pl. Halász, Szívós, Szudovszki. A puszták birtokosai és a parcellázások Az 1871-től közös igazgatású puszták határában négy grófi családnak: a Bethlen, a Pejacsevics, a Teleki és a Waldech családnak és három zsidó vállalkozónak volt birtoka. A többezer holdas pusztabirtokokon 1783-ig három, utóbb még hat allódiumot létesítettek. 18. ábra. Gróf Bethlen Béla és Sándor nagycsengódi majorja. 1879. évi kataszteri térkép 22. szelvény Páhi puszta északkeleti részén, Orgovány puszta közelében volt gróf Waldech Frigyes majorja. Négy épületét legelő és rét vette körül, a ház mögött kis szőlőskert virult. Csengőd pusztán, a Leányos Fehér dűlőben építtette a gróf Bethlen család a nagycsengódi majort (18. ábra). Nagy területen feküdt, nagy gazdasági épületek82