Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár
A 470 házasfél összesen 62 településről származott, így a választott, 19201925 közötti „mintavétel" nagyobb szóródást mutat, mint az 1906-1920 közötti években házasultak származása (49 településről). A századelő települési hulláma idején szélesült a Bócsára családokat kibocsájtó települések köre, de ha táblázatunkat az 1906-1920 között házasultak származásával összevetjük, az látható, hogy a telepesek nagyobb részét előbb is, utóbb is ugyanazok a városok, falvak: Kiskunfélegyháza, Soltvadkert, Szeged, Kecskemét, Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlászló bocsátották a pusztára. Csupán a kibocsájtó települések sorrendje, szerepe változott. 320 házasfél, a mintavételben jegyzettek több mint kétharmada (68 %-a) 17 településről származott. Munkahipotézisünk: Bócsa életében, népi kultúrájában az a kétharmadrésznyi telepes és a már korábban ott élők töltöttek be meghatározó szerepet. A 17 település - Félegyházától Prónayfalváig - szomszédos vagy közeli helység: kivétel Szeged, a szegedi tájhoz tartozó Kistelek, a Tisza menti Alpár, Csongrád és az észak-bácskai Mélykút. Kérdés, hogy az utóbbi városokból, falvakból és még több más távoli településről (pl. Szabadka, Földeáék, Csépa stb.) származók hogyan illeszkedtek be az új környezetbe, milyen szerepet játszottak a kialakuló közösség életében. Ezzel munkánk második részében foglalkozunk. Anyakönyvi kutatásunk egyik tanulsága, hogy néhány faluból ugyan csak két-három család települt Bócsára, de ha meggyökeresedtek, gyermekeikkel már számottevő rajt, összetartó rokonságot alkottak. Pl. a Tiszaalpáron született 14 szülő közül 5 a Pataki, 4 a Bodor, 2 a Barcsa család tagja volt, az orgoványiak közül hárman-hárman az Atkári és a Vida, ketten a Krizsán családból származtak, és mindhárom bátmonostori szülő a Vida család sarja volt. Az 1930-1958 közötti keresztelési anyakönyvből is kijegyeztem a szülők származására vonatkozó adatokat. Ezek áttekintése mutatja a bócsaiak újabb házasodási kapcsolatait: mintegy 40 településről származott a községbe l-l és 11 településről 2-2 szülő. Lényegesen nagyobb a korábbinál a Szánkon, Orgoványon, Prónayfalván született bócsai házasfelek száma, ami a három szomszéd községbeliekkel létesített házassági kapcsolatrendszerüket tükrözi. 1910-ben Bócsa népessége 3042 lélek, tehát egy évtized alatt a lakosság közel kétszeresére gyarapodott. 2194 római katolikus, 522 evangélikus, 273 református, 14 izraelita és 39 egyéb vallású lakos élt a község területén, 550 lakóházban. 10 9 A fischer-bócsai kápolna mellett 1943-ban kőkeresztet állíttattak. A kereszt talapzatán elhelyezett márványtáblára rávésték a róm. kat. egyházközségi tagok származott a következő 27 településről: Bakonybél, Bácsalmás, Biharszentandrás, Budapest, Császártöltés, Csengőd, Deszk, Dömsöd, Ferencszállás, Foktő, Gödöllő, Györgyfalva, Herczegszántó, Kiskundorozsma, Kohári-Szentlőrinc, Kömpöc, Mindszent, Miske, Páhi, Párdány (Torontál m.), Péterréve, Polgár (Szabolcs m), Tés, (Veszprém m), Tiszaug, Törökszentmiklós, Veszprém, Zenta. 10 5 1910. évi népszámlálás. MSK Új sor. 42. Bp. 1912. 194-195. 72
