Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár
részére terjedt ki, túlnyomórészt a Sigray-Fiath, kis részben a Lipcsei és Sigray dűlőben. 1879-ben a 17., 1881-ben a 18. volt Kecskemét város legtöbb állami adót fizető virilistáinak névjegyzékén. 9 4 1895-ben neki volt a legnagyobb állatállománya: 224 szarvasmarha, 64 ló, 162 sertés, 773 juh. Birtokán a századelőn 1 nagy major, 1 nagy és 3 kisebb tanya állott. A tekintélyes cívisbirtok földjeinek hasznosítását a 20. század eleji telekkönyvből ismerjük: 9 5 szántó 358 kat. hold 748 négyszögöl rét 148 " 1016 " legelő 324 " 1326 " kert 2 " 236 " erdő 552 " 1241 " homok 30 " 715 " nádas 4 " 1146 " mocsár 338 " 684 " major- és tanyahely 6 " 1106 " Összesen: 1767 kat. hold 218 négyszögöl A hatalmas rét- és legelőterület képezte az állattenyésztés — főleg a marha- és a birkatartás — alapját. A szántóként művelt föld a cívisbirtoknak mindössze 20 %-a, szőlőt nem telepített, a major és egy tanya melletti két holdnyi kert kicsiny töredéke a birtoknak. A kiterjedt homoki erdőt föltehetően még a Sigrayak telepíthették. Táblázatunk azt is tükrözi, hogy a táj egy nagyobb egybefüggő darabját birtokló ember a 20. század elején mennyire ki volt szolgáltatva a természeti körülményeknek: a birtoknak közel egyötödét vízállás, mocsár borította és 30 holdat tett ki a hasznaveheteden homokbucka. Bócsa harmadik legnagyobb birtokosa, Farkas Imre halasi orvos földjét Vedres János és társa haszonbérlőként használta. A vadkerti Font és a kiskőrösi Gáspár család egy-egy tagja már a század közepén föltűnt, bérlőként vagy birtokosként és tanyát épített Bócsán, - a század végére pedig több leszármazottuk található a 100 holdon felüli birtokosok között. Az 1872 és 1910 közötti évekből Bócsa népességéről nehéz pontos, hitelesnek elfogadható adatokat találnunk. Ennek egyik oka az, hogy a tízévenkénti népszámlálások statisztikái 1910 előtt nem tüntették föl a községhez, városhoz tartozó puszták, külterületi lakott helyek népességét, így a Tázlár községhez tartozó Bócsáét sem. A kalocsai egyházmegye sematizmusai Tázlár-Bócsa megnevezéssel a község különböző vallású népességét szintén összevontan jelölték meg. A Központi Statisztikai Hivatal újabb népmozgalmi kötetei viszont a tele9 4 BKMÖL, IV. 1908. Kecskemét v. tan.it. 10715/78. és 12289/81. sz. alatt. 9 5 Bács-Kiskun Megyei Földhivatal, Bócsa 272. sz. telekkönyvi betét. A birtok területe egyezik az 1912. évi Gazdacímtárban feltüntetett területtel, de egyes művelési ágak területe eltér attól. 59
