Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár

báró Walterskirchen György majorjain kívül a Sigray-család négy tagjának (Sigray Gedeon, Imre, József, Mihály) és az alábbiaknak volt birtokuk és tanyá­juk: Beretzky Károly, Dinnyés Sándor, Faragó István, Font János, Gábor Fe­renc, Gáspár Mihály, Halász Julianna, Halász Mihály, Kis Molnár (?), Klein Jó­zsef, Tasnádi Albert, Tasnádi Imre, Tóth János, Voinits Antal, Zikla István. 86 Nagy-Bócsától északra volt Zöldhalom puszta, mely később Bócsa pusztával egy közigazgatási egységhez tartozott: ott Király József, Walterskirchen báró tanyáit, a zöldhalmi csárdát és két csőszházat tüntet föl a katonai térkép. A legnagyobbnak Redl Gyula és Walterskirchen György majorsága látszik, de kiépült major volt Sigray Mihály birtokán is, körötte művelt földdel és kerttel. A majorokban családos béresek és pásztorok (juhász, gulyás) dolgoztak. Az állandó cselédeken kívül időszakosan foglalkoztatott munkásaik is voltak: erre enged következtetni Nagy-Bócsa puszta népességének változása: 8 7 Népesség 1848 1857 1862 róm. kat. vallású 429 292 225 református 45 81 98 evangélikus 22 32 59 összesen: 496 405 382 A katolikusok száma csökkent, viszont nőtt a kiskőrösi és vadkerti szárma­zású evangélikus szlovákoké és németeké, valamint a Kiskunságból települt re­formátusoké. Font János és Klein József vadkerti sváb gazdák, Faragó István Csongrád­ról, Vojnits Antal Észak-Bácskából származott Bócsára. Valamelyik birtokos Nagy-Bócsán szódagyártó műhelyet („Soda Fabrik") működtetett, amihez a környező szikeseken gyűjtött sziksó adta a nyersanyagot. 1872-ben Kis- és Nagy-Bócsa, valamint a szomszédos Tázlár, Harka és Kötöny pusztából Tázlár néven önálló nagyközséget szerveztek. A nagyközség az 1871. évi XVIII. törvénycikk 134. §-a értelmében, a 19032/1872. számú bel­ügyminiszteri rendelet alapján létesült. Minderről és további részletekről a köz­ségi képviselő-testület 1904. szeptember 3-iki emlékirata nyújt tájékozódást. Az emlékiratot a Bócsa pusztán 1904-ben épített községháza falában helyezték el és akkor került napvilágra, amikor az 1960-as években az épületet elbontották. 8 8 8 6 II. katonai felvétel: Section 58. Col. XXXIV. A Hadtörténeti Intézet Térképtára által újabban készíttetett fénymásolatokon a birtokosok neve és katonai célra használható épületeik is szere­pelnek. 8 7 Forrásaink a kalocsai egyházmegye sematizmusai az 1848., 1857. és 1862. évből. 8 8 A községi emlékiratot a kiskőrösi Városi Könyvtár őrzi Adatainak kijegyzését Szabadi Pál helyismereti kutatónak köszönöm. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom