Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár
Az 1890-es évek elejétől a soltvadkerti anyakönyvben a házasultak lakóhelyének jelölésére fölbukkan a „Faluföld" megnevezés. Úgy véljük, a vadkerti plébános azokat jelölte így, akik a volt kastély melletti, faluszerű telepen laktak. Schváb Gyula és Imre több mint négyezer holdas birtokának parcellázására 1906-ban került sor. Birtokuk a puszta észak-északkeleti részén fekvő Alsó dűlőre terjedt ki, jellegét kifejezi a „Putri és Sivatag' megnevezés, amit a kataszteri térkép is föltüntet. Az árverésen 30 kishold (1 kishold = 1200 négyszögöl) területű parcellákat adtak el. Egy holdat 100 koronáért is lehetett venni bankkölcsönre, ha a vevő 10 korona kauciót lefizetett. Tehetős gazdák két-három parcellát is vásároltak, a szegény- és kisparasztok viszont ketten-hárman társultak, úgy vették egy-egy parcellát. Berta István kunszentmártoni születésű kubikos kordésgazda újsághirdetésből értesült a tázlári földárverésről, odautazott és 30 holdas parcellát vásárolt. Közelében, az utóbb Vörös dűlőhek nevezett tanyasoron a következő parasztok vettek földet és építettek tanyát: az orgoványi Molnár Lukács (1 parcella), Balázs József gazdasági cseléd Csipak Sándor szegedi telepessel közösen vett egy parcellát, 10 holdas járásfóld\ít két tehenével szántogatta és továbbra is egy soltvadkerti gazdánál szolgált, családjával a gulyásházban lakott, Jeszenszki István vadkerti szlovák gazda (1 parcella!), Font Ferenc vadkerti nagygazda (2-300 holdas gazdasága volt), a kisteleki Vörös Mihály (2 parcella), Frei nevű vadkerti gazda (2 parcella), Eiler nevű vadkerti gazda (40 holdját haszonbérbe adta), az orgoványi Nagy Czirok Imre (1 parcella), Vas István szegedi telepes és Balázs József fele-fele arányban művelt egy parcellát. A fölsorolás mutatja a 20. század elején Tázlárra irányuló migráció társadalmi színképét: a földjét gyarapító gazda és nagygazda gyakran a saját gazdaságot létesítő szegényparaszttal került szomszédságba. A Beniczky-birtok egyik utolsó, kb. 600 holdas darabját a jászszendászlai, szegedi gyökérzetű Szűcs János vásárolta meg, akit az 1912. évi gazdacímtár 479 holdas birtokosnak tüntet fel. 5 6 Az 1878 és 1906 között Tázláron megtelepedő jövevények közül az alábbiak váltak 100 kat. holdon felüli paraszti birtokossá: 5 7 A birtokos neve Származása A gazdaság területe (kat. hold) 189 5 1912 id. Égető István Égető István és társai Lázár István Nagy Márton Terbe Gábor Hódmezővásárhely Hódmezővásárhely Szeged-Alsótanya Kiskunmajsa Kiskunmajsa 224 261 337 166 188 123 megosztotta megosztotta 213* 5« RUBINEK Gyula 1912. 549. Adatközlők: Berta István, 1910., Sohár József, 1907. 1989. évi gyűjtés. SZABADI Pál 1997. 74-75. 5 7 A magyar korona országainak gazdacímtára. Bp. 1897. 240-241., RUBINEK Gyula 1912. 549. 40
