Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

VI. A MIGRÁCIÓ HATÁSA AZ ANYAGI MŰVELTSÉGRE - 2. Küzdelem a homokkal. A homok megkötése

és hátsó pörgettyűbe két-két, rakoncának nevezett szárat, oldaltámaszt rögzítettek, s ezekhez támasztották az oldaldeszkákat. Az átalakítást sok homoki kisparaszt maga elvégezte, mások barkácsolót hívtak segítségül. A lőcsök, a két kocsioldal és a saroglyák eltávolításával a parasztkocsi könnyebbé vált és rakományát egy ló is elhúzta a süppedős homokon (79-80. ábra). Az így átalakított lőcsös igáskocsit Szeged-Alsótanyán bakitynak,

M

i a felső-tanyai Csengelén koleszpak, a homokhátsági pusztákon kubikos kocsinak mondták, vagy nem is volt külön megnevezése. „Kocsikkal kobikolták a homokbuckát a laposokba. Eg napi lovasmunkáért nég napi galogmunkát kellett dolgozni." (Flóring József, 1919. Bugac) 78. ábra. Vaslemezből készített, két oldalsó lemezzel ellátott hegyhúzó, Kiskunhalas. Thorma János Múzeum néprajzi gyűjteménye: 54.114.1. Igával nem rendelkező törpebirtokosok a parasztgazdaságban használatos ládás, trágyahordó talicskával is végezték a homokhordást, aminek nagyobb távolságra történő tolása igen megterhelő volt. Célszerűbb a kifejezetten földhordásra kialakított kubikostalicska használata, de ilyen talicskát kevesen tudtak beszerezni. A táj módos gazdái, vállalkozó típusú birtokosai viszont általában dorozsmai kubikosokat fogadtak a homokbuckák szintezésére. A buckás homokon több hold szőlőt telepítő gazdák és úri birtokosok rendszerint dorozsmai kubikosokkal dolgoztattak, akik a dszai gátak és a vasúti töltések építésénél használt pallódeszkákat vitték magukkal és célszerű munkaeszközeikkel szervezetten végezték 64

3 JUHÁSZ Antal: A bakity. MFMÉ 1968. 99-108. 352