Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

VI. A MIGRÁCIÓ HATÁSA AZ ANYAGI MŰVELTSÉGRE - 1. Településforma, hajlék, lakóház

tanyasorok: Bócsán Fischer-Bócsa, Gáspársor, Bolhasor, Tázláron Läfirsor, Jakabszálláson Öregjakabi sor. A parcellázás alkalmával több pusztán házhelyeket is osztottak. így történt ez Szentimre pusztán (1890), Csengődön (1891), Ötömös (1898) és Mérges pusztán (1902). Belteleknek szánt porták kimérése és eladása Szentimrén Ivánka Imre földbirtokos, Mérges pusztán a parcellázó Ormódi Béla vállalkozó törekvése volt. Egyik helyen sem a házhelyek értékesítése és beépítése határozta meg a pusztákon kibontakozó településformát, hanem a tanyásodás. Területünkön egyeden kivétel volt: Puszta-Péteri, amely a földesúri birtokon 1830-ban több utcás dohánykertész telepként népesült be. Fölvetődik a kérdés: miért nem létesültek faluk a 19. század második felében lezajlott parcellázások után? Miért nem regenerálódott e területen a török előtti falurendszer? A kérdésre csak úgy válaszolhatunk, ha több társadalomtudomány - a népesedéstörténet, a településtörténet, az agrártörténet, a közigazgatás-történet eredményeit és az adott kor település formáló folyamatait figyelembe vesszük. Ilyen többrétű vizsgálatra itt nem vállalkozhatunk, mivel az szétfeszítené értekezésünk kereteit, de néhány észrevétellel szeretnénk hozzájárulni az adódó probléma megoldásához. Előbb vessük össze a közbirtokossági puszták és uradalmi birtokok benépesülését a nagytáj 18. századi népesítésével. A 18. század elején arra volt szükség, hogy a néhol lakatlan, másutt igen gyéren lakott régió népessége regenerálódjon, legyenek jobbágyok, mezei gazdák, akik a földeket megművelik, állatokat tenyésztenek, települjenek le kézművesek, kereskedők stb. Ezért a földbirtokosok, a táj jelentős területére kiterjedő Jászkun Kerület és illetékes hatóságok (pl. a Helytartótanács) telepítési akciókat szerveztek. Elpusztult települések éledtek újjá és újak létesültek, Kiskőröstől Félegyházán át Dorozsmáig. A telepített és spontán bevándorló népesség többsége csoportos településeken: falukban lakott. A telepített faluk és mezővárosok határában, a kontinuus mezővárosokhoz hasonlóan, kibontakozott a szállási gazdálkodás, de a szállásfölddel rendelkező családok még évtizedekig falusi, mezővárosi házukban laktak és a szállásokon (tanyákon) kertészeket, pásztorokat alkalmaztak. Két emberöltő alatt a táj középkori népessége nemcsak regenerálódott, de száma többszörösére nőtt. A 19. század második felében mások voltak a települési és az agrárgazdasági körülmények: a nagy legelőket igénylő extenzív állattartás túlhaladottá vált, terjedt a belterjes, istállózó állattenyésztés, a növekvő népesség ellátása több szántóföldet igényelt, amihez még hozzájárult a gabona-konjunktúrák hatása.

619 A közbirtokossági legelők kiosztása idején a Duna-Tisza közén - és az egész 61

9 OROSZ István 1979., BALOGH István 1965. 342