Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 3. Tanyai (pusztai) iskolák
alakították és 22 évig ott működő tanítójáról Kosztra-iskolának nevezték. 610 Bócsán a Fischer-major egyik épületében folyt még tanítás, amelyet a kalocsai érsekség - mint említettük - átépíttetett iskolakápolnának. A felsorolt iskolákat a puszták sűrűn lakott területein működtették. Ilyen volt Tázláron a Beniczky-kúria körül kibontakozó Felsőtelep, Fischerbócsán a volt major közelében fekvő tanyasor, a szanki, móricgáti település-sűrűsödés. Pusztaszentimrén az Ivánka-major ,, schweizerei "-nek nevezett épületében alakítottak ki tantermet és tanítói lakást, ahol 1896-ban kezdődött a tanítás. Az első tanító együtt tanította a katolikus és a református családok gyermekeit. 1900-ban alakult a helyi református fiókegyház és még abban az évben kezdte működését a református elemi népiskola. A római katolikus elemi iskolába az 1907/1908. tanévben már 115 tanulót írattak be. 1899 októberétől az iskola tanítója volt Révfy Vilmos, aki nyugdíjazásáig (1937) ugyanott működött. 61 1 Több nagy kiterjedésű volt uradalmi pusztára csak az 1920-30-as években, Klebelsberg Kuno kultuszminiszter programjának megvalósításakor jutott el az elemi népoktatás. Ilyen volt Kisbócsa, Bagibócsa, Páhi néhány határrésze. A tanyai tanítók tevékenységét nem csupán az oktatás jelentette. Népművelő tanfolyamokat szerveztek, műkedvelő előadásokat rendeztek, tanácsadói, kérvényírói voltak a környező tanyák lakóinak. Számos tanító és tanító-házaspár évtizedeket töltött el egy iskolában és megbecsült, tiszteletnek örvendő személyisége lett a közösségnek. A tanyaiak nem maradtak adósaik: meghívták őket disznótorba, gyermekeik lakodalmába. Jellemző példát említek: V. J. tanítót 1944 októberében , mikor a front átvonult a határon, Fischerbócsán marasztalták, civilruhába öltöztették és sorkosztosként tartották az ottani családok. Karácsonyra egyik gazda vitt neki egy kis hordó bort. „Majd visszaadom a hordót, ha kiürül — köszönte meg a szívességet. — Nem úgy van az tanító úri Amíg a mi tanítónk lesz addig az a hordó nem fogyhat ki" - válaszolta a gazdálkodó. Úgy is történt. 1949 nyarán, amikor Soltvadkertre költözött, vitte vissza az üres hordót. 61 0 Adatokat merítettem Tóth József tanár ,A bócsai iskolák története" c. szakdolgozatából (Kézirat, 2000). BOGNÁR Anikó-JUHÁSZ Antal-SCHANTL István-SCHANTLNÉ FARKAS Julianna: Soltszentimre története. Soltszentimre, 2000. 83-84. 337
