Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 2. Egyházak, vallásfelekezetek, hitélet
Az egyházi élet megszervezésének első lépése az volt, hogy a püspökség expositurát, vagyis kihelyezett lelkészséget létesített. Ezzel kezdetét vette a helyi egyházi anyakönyvezés. Az önálló községgé szervezett pusztákon templomépítő bizottságot alakítottak, gyűjtést szerveztek az építés anyagi alapjának megteremtésére. Ebben mindenütt nagy részt vállalt a helyi lakosság. Több pusztán hoszszú évek teltek el, amíg az építést megkezdhették. Kivétel Jászszendászló, ahol 1900-ban 44 helyi lakos vállalt felelősséget a templom fölépítésére. A bizottság elnöke az 1879-ben 820 kat. holdas birtokkal rendelkező Kalmár József özvegye, aki maga 16 ezer koronával és a nagyharang öntésével járult a templom építéséhez. Az építkezés költségeit a király, a váci püspök, a vallás- és közoktatási miniszter is több ezer koronával támogatta, mindennek köszönhető, hogy a templomot 1902. július 27-én fölavathatták. 59 7 Sajátos fejlemény, hogy a püspöki hivatal csak ezután szervezett káplánságot a községben. Szánkon 1898-ban kezdték a római katolikus templom és a plébánia építését, de fölszentelésükre csak 1905. október 8-án került sor. 59 8 Csengődön a kalocsai érsekség támogatásával 1900 és 1910 között épült fel a templom. A két legnagyobb református gyülekezet: az orgoványi és a szanki számára 1907 és 1912 között építettek templomot. A kis soltszentimrei református gyülekezet temploma 1936-ban épült. Más településeken több évtizeddel később tudott a római katolikus egyház illétekes hatósága és a helyi egyházközség templomot építtetni. Az orgoványi katolikusok temploma 1928-ban, huszonkét évvel a községgé alakulás után épült. Öt községben és két pusztán az 1930-as években fogtak az igényeknek megfelelő templom építéséhez és pénz híján csak 3-4 év, Pusztamérgesen 10 év múltán tudták az építkezést befejezni. A 30-as évek második felében illetve a 40-es évek elején épült meg Ötömös (1937), Páhi (1937), Soltszendmre (1937), Pusztamérges (1939), Szabadjakabszállás (1938-1944), Bugac-Alsómonostor (1939) és Csólyos puszta római katolikus temploma (1939). A „szükség-kápolnák" helyett csak az 1950-es években kaptak templomot a római katolikusok Bócsán (1955), Bugac községben (1955), Kömpöcön (1953), Tázláron (1958) és Móricgáton (1960). A benépesülő pusztákból szervezett községek nagyobb részében a katolikus egyház későn teremtette meg a rendszeres hitélet feltételeit. Kézenfekvő, hogy a fáziskésés részint az első világháború után infiáció, majd gazdasági válság rovására írható, részint az 1949—1953 közötd pártirányítás vallásellenes ideológiájával magyarázható. Kedveződennek mutatkozik az a körülmény is, hogy a vizsgált települések három egyházmegyéhez tartoztak. A pusztákra történő vándorlás a 20. század első felében is folytatódott, ezért szükségesnek tartjuk az 1930. évi demográfiai helyzetkép és felekezeti megoszlás bemutatását. 5, 7 Tanulmányok Jászszentlászló történetéből és néprajzából. Szerk. Szűcs Judit. 2001. 80. 3 <w FORCZEK Zoltán 1977. 43-44. 333
