Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 1. A helyi társadalom tagolódása
A szegedi származású Szűcs János 1900 körül jászszentlászlai tanyáról települt át és a családi emlékezet szerint a Beniczky-birtokból 640 holdat vásárolt. Egy fia és két lánya nevelkedett föl. A lányokat kiházasította staflrunggal és kifizette, így a birtok nagyrésze egyeden fiára maradt. Mialatt ifjabb Szűcs János a háborúban volt, a földet haszonbérbe adták. 1912-ben Szűcs János 479 holdat birtokolt, ebből 159 holdat szántott, 77 holdat legelőnek használt, volt 133 hold erdeje és 9 hold szőleje. 57 1 1930-ban a telepes fia és három unokája 68-73 hold közötti földön gazdálkodtak. Az 1878-ban Szeged-Alsótanyáról települt Lázár István későbbi virilis képviselőnek hat leszármazottja tartozott 1930-ban a község gazdái közé. 50-90 katasztrális hold közötti birtokon gazdálkodtak. A 88 holdas Lázár Mihály 18 éven át volt a község bírája. Lázár Ferenc a szüleitől örökölt 56 holdat és felesége 20 holdas jussát szorgalommal 90 holdra gyarapította. 57 2 Törvénybírónak köztiszteletben álló, módos gazdákat választottak, a két világháború között Babenyecz Istvén és Sohár Kálmán töltötte be ezt a tisztséget. Több tehetős gazda, egy bócsai kovács és egy prónayfalvai géplakatosmester vásárolt cséplőgépet, ami jövedelmező vállalkozásnak számított. 1930-ban Bócsán 7, Prónayfalván 4 tázlári és 2 Harka illetve Kötöny pusztai géptulajdonost vettek számba, és 2 bócsai nagygazdának traktora is volt. 57 3 1935-ben Bócsán 279 0—5 holdas törpegazdaság volt — a gazdaságok 32%-a, Prónayfalván pedig 319 — a gazdaságok 36%-a. Az 5-10 holdas gazdaságok száma Bócsán 158 (18%), Prónayfalván 176 (20%). 57 4 Akinek a puszták eladásakor nagyrészben buckás homok jutott, az 6-8 holdon gazdálkodva sem tudta családját eltartani. „Harmados földet fogtak" a gazdáktól, napszámba jártak, részes aratást vállaltak, fölcseperedő gyermekeiket elszegődtettek pásztornak. Bócsán a homoki paraszt-gazdaságoknak éppen fele, Prónayfalván 56%-a nem tudott megélni a maga földjén. Ennyi szegényparaszt illetőleg törpebirtokos családnak a helyi gazdák, nagygazda majorok nem biztosítottak elegendő munkaalkalmat, ezért sokan eljártak az észak-bácskai uradalmakba ősszel kukoricát törni. Az állattartás adhatott megélhetési lehetőséget, ha a törpebirtokos jó füvű kaszálót, legelőt tudott bérelni. 1938-ban Lakatos Vince riportokat készített Bócsán, a Zöldhalom dűlőben és Fischerbócsán. A csongrádi Fülöp Ignác öt hold homokot vett tanyával 800 pengőért. Öt éve lakott Bócsán. „Értelmes, középidejű ember, világlátott kubikos típus - írja. — Kiszámítja előttem és adatokkal bizonyítja, hogy évenként 10 RUBINEK Gyula 1912. 549. 37 2 F. SZABÓ Géza é. n. 283. 57 3 F. SZABÓ Géza é. n. 257., 282. 57 4 Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai 1935-ben. MSK Új sor. 105. Bp. 1938. 354. 317
