Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 1. A helyi társadalom tagolódása

4. Volt a pusztai birtokosoknak egy olyan rétege, amely kifejezetten tőkebefektetésnek, a jövedelem gyarapítása egyik forrásának tekintette a földvásárlást. Amikor a nemesi földbirtokosok - Beniczkyek, Bethlenek, Kubinyiek, Telekyek stb. — megkezdték allodiumaik eladását, tőkével bíró mezővárosi civisek - mint pl. a kecskeméti Szappanos Elek, a csongrádi Bagi Imre és Greskovics Pál — és zsidó kereskedők - a bajai Fischer Sámuel, Kohn Jakab, Strassburger Manó és mások — ezer illetőleg többezer holdas pusztákat vettek. Gazdatisztekkel irányított, cselédtartó majorokat működtettek, mint a földbirtokosok és ritkán költöztek a pusztára. Lehetséges, hogy közülük többen korábbi pusztabérlők voltak, ennek föltárása az agrártörténeti kutatás további feladata. A 20. század első harmadában a civisek és zsidó vállalkozók többsége felparcelláztatta birtokát, ez váltotta ki a pusztákra irányuló népmozgásnak az 1945. évi földreform előtti, utolsó hullámát. Összegzésül elmondható, hogy a megjelölt időhatárok közötti migrációs folyamatokra kiterjedő kutatásunk nem igazolta, pontosítva: teljességében nem, csak részletében igazolta Erdei Ferenc megállapítását a telepesek társadalmi összetételéről. A pusztai telepesek legnépesebb csoportját a szegényparaszti réteg adta, de számukat megközelítette, több pusztán elérte vagy meghaladta a volt törpebirtokosok, kisparasztok csoportjáé és minden parcellázáson vagy parcellázás utáni forrásanyagban megtalálhattuk a megelőzött, tőkével rendelkező birtokosok földszerzését, terjeszkedésének nyomát. A telepesek rétegződése a puszta felosztásának ideje, helye és körülményei szerint — mint a részletek tanúsíthatták — eltéréseket mutat, de úgy tapasztaltuk, hogy a benépesítésben, a puszták tartós megszállásában és meghódításában a kisparaszt és sok elemében kisgazdává erősödő réteg szerepe számánál nagyobb, meghatározó jellegű. A puszták hasznosításában mindenesetre ők jelentették a hajtóerőt. Milyen volt néhány pusztai község társadalma a benépesedés után? A helyi társadalom tagolódását, a rendelkezésre álló források adottságai szerint, kéthárom időmetszetben elemezzük. A legnagyobb, több mint 46 ezer katasztrális hold területű pusztai község, Tázlár 1872-ben vált önálló közigazgatási szervezetté. Az 1879/1880. évi adófőkönyvek alapján, virilis jogon a következő tíz birtokos került a képviselőtestületbe: Schváb Jakab, Bagi József, Fúró Lajos, Vigyázó Sándor, Hofmeister Illés és József, Deutsch Sámuel, Ivánka Imre, Gyárfás István, idősb Greskovics Pál. Póttagnak jelölték Bibó Dénest és Szalay Antal ügyvédet. Schváb Jakab és Deutsch Sámuel zsidó kereskedők, a Hofmeister testvérek módos halasi gabonakereskedők és földbirtokosok, a Halassal szomszédos Harka pusztán volt majorjuk; gróf Vigyázó Sándor vácrátóti nagybirtokos Kötöny pusztán rendelkezett több mint 2500 holdnyi, nagyobbrészt erdővel betelepített futóhomokkal, Ivánka Imre nemesi földbirtokos, Bagi József és Greskovics Pál csongrádi cívis, 308