Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI - 1. A helyi társadalom tagolódása
V. A MIGRÁCIÓ ÉS A TÁRSADALOM ÖSSZEFÜGGÉSEI 1. A helyi társadalom tagolódása Erdei Ferenc a pusztai falvakat az 1930-as években így jellemezte: „Nem egyegy nagyobb közület bocsátotta ki őket magából (...) ideiglenes szálláshelyül, hanem a parcellázás alá bocsátott pusztákra özönlő, távoli községek: Szeged, Kistelek, Kiskunmajsa, Csongrád, Kiskőrös jobb hazát remélő zsellérei, akik pénzzé tették mindenüket s örökre elhagyták szülőhazájukat, hogy új otthont építsenek maguknak a félig-meddig megszerzett parcellán. Nem kísérte ezeket az embereket útjukon sem közigazgatási, sem gazdaságpolitikai gondozás, sem az ősi kun-magyar települési elv: szállásokat emelni a termőföldön és dolog végeztével visszahúzódni a községbe — egyedül megunt szegénységük és a jobb haza reménye mutatta útjokat." 55 4 Kérdés, igazolta-e a kutatás — s ha igen, mennyiben - Erdei Ferenc megállapítását. Azóta, még a puszták benépesedésére irányuló kutatásaink kezdete előtt, Bálint Sándor és Balogh István hivatkozott munkái a telepeseknek egy más rétegét is kimutatták. 55 5 A kérdést voltaképpen így fogalmazhatjuk meg: valóban olyan homogén társadalmi tömböt alkottak-e „a pusztákra özönlő (...) zsellérek", mint Erdei társadalomrajza érzékelteti? Ha nem, — mint a két néprajzkutató konkrét anyagföltárás, családkutatás alapján kimutatta -, úgy milyen csoportjai, rétegei voltak a vizsgált pusztákon a 19. század közepétől a 20. század első harmadának végéig földet vásárló telepeseknek? 1. A feltárt birtokrészleti jegyzőkönyvek, a tíz évenkénti népszámlálások földbirtok-statisztikái és családtörténeti anyaggyűjtéseink tanúsítják, hogy legtöbben korábbi lakóhelyükön földtelen vagy kis földű szegényparasztok voltak: földmunkások, más házában lakó tanyások, kisbérlők, szerződéses kertészek, kubikosok, akik nem látták biztosítva családjuk megélhetését. „Szegényemberek jöttek, mert mindig azpk vándorolnak, akik nincsenek megelégedve a sorsukkal' — mondotta egy dorozsmai földről Mérges pusztára települő parasztember. 556 Erdei Ferenc írja: „A paraszthoz lényege szerint hozzátartozik a föld s csak akkor teljes az élete, ha a földre támaszkodhat. Azok, akik a föld birtoklásától elestek, még parasztok is csak fogyatékosan lehetnek. Mindamellett (...) az ó vágyaikban is benne van a föld és az ő életük legfőbb törekvése is az, hogy birtokhoz jussanak." 55 7 Legtöbb telepesben ez a törekvés munkált, ne „más keze-lába" legyen, hanem „a maga gazdája" — vagy ahogyan a szegediek mondogatták: „a maga szpgénye", bármilyen kis földet is tudott magának „ragasztani". 5« ERDEI Ferenc 1937. 154-155. 555 BÁLINT Sándor 1974., BALOGH István 1980. 550 MFM Néprajzi Adattára 38- 1967. Adatközlő: Veszelovszki Ferenc, 1898. 557 ERDEI Ferenc 1973. 95. 305
