Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - C) Kecskemét város pusztái

tartozott. Körzetében két alsómonostori és a felsőmonostori tanyai iskolában tanított hittant, és a tanulóknak kb. 90 %-a járt hittan-oktatásra. A monostori templomon kívül havonta egyszer tartott misét az alsómonostori Borbély tanyánál. A villanyfény 1958. december 15-én gyúlt ki a templomban, a plébánián és a szomszédos iskolában. Az 1990-es években a négy utcás Alsómonostoron kb. 60 család élt. A kis tanyaközpont déli peremén van Monostor — s egyben Bugac — első római katolikus temetője. 1949 és 1960 között a község népessége (5550 fő) szemernyivel sem csökkent, miközben 278-an költöztek a faluba, bizonyára a határbeli tanyákról. Amikor sok más tanyás településről megindult az elvándorlás, a bugaci parasztok, akik alig három nemzedéken át eresztettek gyökeret a sokszor átkozott „homoksivatagba" — nem mozdultak. Talán ez mutatta leginkább, hogy parasztok voltak, a szó igazi, Erdei Ferenctől megfogalmazott értelmezése szerint: igazi parasztok. A belterülettől 2-3 km-re fekvő, 1990-ben 360 lakosú Bugacpusztaháza tanyaközpontot önálló közigazgatási egységgé nyilvánították. Sajátos fejlemény, amely későbbi településtudományi vizsgálat tárgya lehet. 280