Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - C) Kecskemét város pusztái
Szembetűnő, hogy két esetben föltüntették a telelőn lévő kaszálót és annak területét. A kaszálón gyűjtött széna adta az állatok téli takarmányát. A telelók a félszilaj tartásmód tartozékai voltak. A Szent György-naptól Erzsébet vagy András-napig legelőn tartott szarvasmarhákat a tehetősebb gazdák nem vitték haza városi házukhoz istállós tartásra, hanem a pusztán teleltették. Az állatokat gyephantokkal, sövénnyel, trágyával és/vagy korlátfákkal körülhatárolt földre terelték, ahol a szabad ég alatt éjszakáztak. Ennek a jószágok egyben tartására szolgáló építménynek a Dél-Alföldön akol a neve. Az állatokat gondozó pásztorok, béresek pedig földbeásott, nádtetős gunyhó ban húzták meg magukat. Azt a területet, ahol télen át jószágaikat tartották, szénáztatták, az Alföld egyes településein szállásnak, teleknek, kertnek, Kecskemét pusztáin és a Kiskunságban telelőnek említették. 47 3 1830 júniusában a város küldöttsége Bugacon 17 telelőt írt össze, melyeket 23 árendátor bérelt. Három évtized múltán megtartotta, illetve növelte pusztai telelőjét Ferenczi Gergely nemzetes úr, Végh János, a Boldogh (Bodogh), a Bozsó, a Csorba és a Dékány család. A 23 árendátor közül 5 nemes család tagja, 3 városi szenátor volt. A 19. század első évtizedeiben tehetős gazdák a telelőkön istállót is építtettek. Erre abból következtetünk, hogy Kecskemét városa 1820-ban Bugacon lévő jószágai számára ököristállót és lószínt építtetett. 47 4 A telelők helyére Bugacz-Monostor 1885. évi térképe nyomán következtetünk, amely a Telelő dűlőt Hosszúhát és Kápolna dűlő között tünteti föl (57. ábra). Nincs tudomásunk róla, hogy a haszonbéres telelőket Kecskemét városa eladta volna, Bugac későbbi határhasználatának ismeretében ez nem valószínű. Több telelő-haszonbérlő családdal viszont Monostor puszta megszállói között találkozunk (pl. Bodogh, Dékány, Ferenczi család.) A két puszta népessége a 19. század első felében Ludovicus Nagy Bugac pusztán 16 házban 125 lakost tüntet fel, Monostort pedig néptelennek jelöli 47 5 Adatközlését kritikával fogadom, az alábbi megokolással: 1. Péterné Fehér Mária kutatásai szerint Monostor puszta 1794. évi megvásárlása után Kecskemét városa öt és félezer holdat eladott a pusztából. 47 6 Czakó Ferenc azt állítja: „A XIX. század első éveiben több félegyházi gazdálkodó vásárolt kisebb-nagyobb földbirtokokat" (Monostor pusztán). Kár, hogy forrását nem idézi, de hiteléről bizonyságot nyújthat, hogy 10 földvásárló gazda nevét fölsorol47 3 A telelőkről összegezóen ír SZABADFALVI József 1982. 237. A kecskeméti puszták telelóiról SZABÓ Kálmán 1936. Funkciójukról és táji megnevezésükről BARTH János 1996. 110. 47 4 IVÁNYOSI SZABÓ Tibor 1991. 44. 47 5 NAGY, Ludovicus 1828. 248-251. 47 6 PÉTERNÉ FEHÉR Mária 2000. 176. 254
