Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 6. Mérges
A gyorsan népesedő puszta 1908-ban elszakadt Kiskunmajsától és Pusztamérges néven önálló községgé vált. Ugyanabban az évben jogot szerzett hetipiacok tartására. 1918-ban a váci egyházmegye helyi káplánságot létesített, ettől fogva kezdődött az egyházi anyakönyvezés. 1929-ben kezdték a római katolikus templom építését, de pénz hiányában az építkezés félbeszakadt, emiatt továbbra is ún. szükségkápolnában tartották az istentiszteletet. A római katolikus templomot végül 1939-ben szentelték fel. 1927-ben a község a szeged-alsótanyai gazdasági kisvasút egyik szárnyvonalának végállomása lett, ami homoki termelőinek megkönnyítette a 40-42 kmre lévő városi piac elérését. Bálint Sándor a kiskunmajsai és a helyi egyházi anyakönyvekből az alábbi, Mérges pusztán megtelepedő családok szegedi eredetét mutatta ki: Ábrahám, Bakacsi, Bálint, Berta, Börcsök, Csala, Császár-Pútyi, Csóti, Dobó, Faragó, Farkas, Fodor, Fődi, Fürtön, Horváth, Hőgyösi, Jójárt, Kalmár, Kispál, Kocsis, Kocsis-Savanya, Kovács, Lasancz, Lovászi, Matók. Módra, Mulati, Német, Ördög, Rózsa, Sávai, Simon-Jójárt, Sója, Szabó-Doktor, Szalma, Szekeres, Szélpál, Szögi, Varga, Vass. 46 5 Szegedi és fenn említett dorozsmai családokon kívül, a visszaemlékezók szerint, települtek még kisteleki, sándorfalvi és majsai családok Mérgesre. Mérges puszta benépesedése a homoki szőlőtermesztés konjunktúrájára alapozott 20. század eleji parcellázás és falutelepítés eredményes és szép nagytáji példája. Ormódi Béla és más úri szőlőbirtokosok telepítése teremtette meg a pusztamérgesi borkultúra jóhírét. A visszaemlékezók szerint Ormódi Béla három gazdálkodót — Császár Pált, Meszes Mátyás korábbi pusztabérlőt és egy Zsarkó nevű parasztembert — bízott meg a puszta eladásának meghirdetésével. Kidoboltatták, hogy Mérgesben bankkölcsönre olcsón lehet földet venni. A Szeged-Alsótanya Mórahalom kapitányságában élő Császár Imrét (sz. 1872) unokatestvére csábította az olcsó földszerzés lehetőségével. Mindenét értékesítette és 600 forinthoz jutott, amiért Mérges pusztában 10 lánc (magyar hold) földet tudott venni: 1 holdért 130 forintot adott és a kölcsönt meg a 6 %-os kamatot az első világháború végéig törlesztette. Feleségével és négy gyermekével települt Mérgesre. Amíg a buckába ásott kunyhót építette, családja más házában húzta meg magát. Egy lova és egy tehene volt, a jószágoknak is ún. födistállót, vagyis félig földbe mélyített építményt készített. Két esztendő múlva tudott vályogból három osztatú házat építeni. Dobó Mihály (1881) szülei a szeged-felsőtanyai Csengeléről érkeztek. „Hallottuk, hogy törlesztésre lehet Mérgesben földeket vásálni, meg ki is dobolták a piacon. Apám Zsellér volt, más házában laktunk. Úgy számított, hogy öregségére lögyön egy kis möghúzpdó helye. A többiek is szpgényök voltak, a legtöbbnek volt valamennyi földje, ha azt a két-három BÁLINT Sándor 1976. 199. 250
