Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 4. Orgovány
lyás, juhász lehetett. Ők többnyire családostól a pusztán éltek: télen gondozták a kunszentmiklósi redemptus gazdák állatait, tavasztól őszig a szállás körüli szántóföldeken munkálkodtak. A pusztán élő polgár bizonyára a pusztabíró volt. Szembetűnő, hogy a pusztán kinn élő 30 családban 13 éven aluli gyermeket nem írtak össze. Más pusztákon, pl. Bócsán, Jakabszálláson ugyanakkor 1-12 éves gyermekeket is találtak. A puszta a szomszéd község, Izsák egyházainak filiája. 1792-ben az izsáki római katolikus plébános följegyezte, hogy Orgoványon 80 római katolikus, 65 református és 2 evangélikus vallású élt. 40 0 Míg a pusztát birtokló Kunszentmiklós lakóinak túlnyomó többsége református, addig Orgoványon a római katolikusok voltak többen. E vallás felekezeti megoszlás abból adódott, hogy nagyrészt a közeli pusztákról, falvakból való katolikus szegényparasztok szegődtek a szállásokra cselédnek. A szájhagyomány azt tartotta, hogy Orgovány pusztán Józsa Sándor volt az első telepes, akit összeférheteden természete miatt Kunszentmiklósról kiebrudaltak oly módon, hogy élelemmel ellátva szekérre rakták, menjen, amerre kedve tartja. Józsa szekere a mai falu széle tájékán állt meg. Letelepedett a pusztán és később sokan követték. (Csapó András ref. lelkész, 1921.) Annyi bizonyos, hogy a kunszentmiklósi származású Józsa család a 19. század végén Orgovány tehetős nagygazda rétegéhez tartozott. Bedekovich Lőrinc 1799-ben úgy jellemezte a pusztát: „... egy része sovány haszontalan homok, más része legelő, és Tanyákra fel-osztatott, vagyon benne gazos nád termő zsombós rét is." 40 1 A tanyaföldeket a kunszentmiklósi redemptusok között osztották ki. 1828-ban 32 házban 406 lakost írtak össze. 40 2 A népesség növekedése jelentős bevándorlást mutat, viszont a házak száma alig nőtt. Ha hitelt adunk Nagy Ludovicus statisztikájának, ebből arra következtethetünk, hogy a pusztán már a 18. században szállást építő kunszentmiklósi redemptusok bővítették gazdaságukat: több legelőt törtek föl, több állatot tartottak fedett építményekben, ami több cseléd szegődtetését igényelte. Az összeírás szerint egy-egy pusztai házra 13 lakos jut. Jóllehet, az ádag az adatok nagy szóródását takarhatja, az egy szállási házra eső lakosok száma elsősorban arra enged következtetni, hogy legalább 10-12 szállásbirtokos gazda több bérest, pásztort stb. szegődtetett, mint korábban. A parasztcsaládok gyermeklétszáma nem lehet magyarázat, a magas kisgyermekkori halandóság miatt. 40 0 Izsák, Rk. Plébánia, História domus I. 1766-1852. Az adatok kijegyzését Fekete János jakabszállási plébánosnak köszönöm. TÓTH János 1976. 52. 40 2 NAGY Ludovicus 1828. 468. 214
