Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

II. A KUTATÓTERÜLET ÉS KÖRNYÉKE TELEPÜLÉSI VISZONYAI A PUSZTÁK FELOSZTÁSA ELŐTT

Mohács után a győztes török hadsereg előbb Pest felé, majd délnek fordulva végigsarcolta a táj településeit, és kivonult az országból. A Duna-Tisza köze Buda elfoglalása (1541), majd Szeged sikertelen visszafoglalási kísérlete (1552) után került török megszállás alá. 1562-ben a török adóösszeírók a négy kiskun szék területén 21 lakott települést találtak és a fent sorra vett 11 szálláshely közül csak Jakabszálláson és Orgoványon vettek nyilvántartásba 6-6 adózót.

1

6 A többi kun szállásterület, a vidék kora középkori magyar településeivel együtt - időszakosan vagy végleg elnéptelenedett. A puszták használatát, rendszerint haszonbérlőként, a táj mezővárosai és állattartó közösségei szerezték meg. A török megadóztatta a pusztabérlőket: egy legelőn tartott szarvasmarha után 1 akcse adót vetett ki. 1570-ben Szeged város illetve polgárai használatában volt a legtöbb kiskunsági puszta, összesen 22, — vizsgált területünkről Asszonyszállása, Csólyos, Móricgáttya, Szánk és Szendászló (5 puszta). Kecskemét 14 kiskun pusztát: területünkről Bugacot, Monostort, Jakabszállást, Kömpöcöt és Páhit hasznosította, Halas mezőváros kezén pedig 10 puszta, közöttük Bócsa és Tázlár volt.

1

7 Az egész évben a pusztán tartott rideg marhák egybentartására, gondozására különböző építményeket készítettek, amelyek együttesét a Duna-Tisza közén kertnek, mezei kertnek, akolkertnek vagy szállásnak nevezték.

1

8 Ezeket a pusztai gazdasági telepeket az egykorú török források is a magyar szállás kifejezéssel illetik. A szegedi szandzsák 1570. évi adóösszeírásában szerepel a következő utasítás: „Mivel némely olyan üres és puszta falvakról és pusztákról, melyek a régi idő óta „szállás"-nak elnevezett majorságokat létesítettek, ott szántanakvetnek, rétet kaszálnak és állataikat télen-nyáron legeltetik, a földesúrnak állatonként egy-egy akcse legelőadót szoktak fizetni, az most ismét így szedessék."

19 Az adóösszeírás Szeged határán kívül 16 olyan pusztát sorol föl, melyek akkor a város birtokában vagy lakóinak használatában voltak, s a kutatóterület öt pusztájának használatáról nyújt páratlan értékű ismeretet:

2

0 A puszta neve A „szállások" A marhák Egy szállásra jutó száma száma állatszám Asszonyszállása és Üllés 22 2600 118 Csólyos 6 2000 333 Móricgáttya 47 8200 162 Szánk 8 1200 150 Szentlászló 20 5250 262 « FENYVESI László 1987. 232-233. " FENYVESI László 1987. 235-236., HATHÁZI Gábor 2000. 319-320. « PAPP László 1940., MÁRKUS István 1943., JUHÁSZ Antal 1975. " KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 39. 2

0 Szeged és mind a 16 puszta adatait közli SZAKÁLY Ferenc 1983. 599. 21