Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái
Szeged városa csengelei pusztáján haszonbérleteket parcellázott, 32 7 ami a Szentlászlón olcsón megvásárolható földek felé fordította a kisteleki és szeged-felsőtanyai földre éhes és vállalkozó hajlamú családok figyelmét. Megjegyezzük, hogy Szeged-Felsóközpont kápolnájának avatása (1891) előtt a felsőtanyák Balástya, Csengek kapitányságából sok újszülöttet a közeli Kisteleken jegyeztek be a matrikulába, ezért ők kisteleki születésűnek számítottak. Ez a magyarázata, hogy a szegedi földi Biczók, Kónya, Kócsó, Szűcs, Tápai, Zsemberi család több leszármazottját a majsai anyakönyvek kistelekinek jelölik. A 18. század végétől meggyökeresedett kistelekiek voltak viszont a Szendászló pusztára elszármazó Balasi, Géczi, Kiszi, Minda, Mucsi, Muhel, Tisóczki, Tóth, Váradi család tagjai. E szintézisben nincs helyünk a különböző településekről származó házasulok és elhunytak teljes dokumentációjára, ezért csak a migrációban kiemelten fontos település- és népesedéstörténed folyamatokat bizonyítunk újonnan feltárt névjegyzékkel, családnevekkel. Szendászlóra elszármazó szegedi, szeged-szállási családok: Börcsök, Jójárt, Kovács Kurkó, Martonosi, Rácz Flóri, Szűcs, Tandari, Tápai, Zsemberi. Gyakori félegyházi családok: Bakodi, Besze, Csapó, Csenki, Csipkó, Farkas, Fekete, Gulyás, Hideg, Juhász, Kürtösi, Rádi, Rigó, Ritka, Tarjányi, Trungel, Vereb. Majsai telepes családok: Bárányi, Bogár, Figura, Garas, László, Macska, Péter Szabó, Torma. Csongrádi telepes családok: Kátai, Olajos, Palásti, Pintér. Péteri pusztai családok: Czibolya, Csáki, Kurucz, Lantos, Marton, Pap, Rácz. Családi életutak A kiskunfélegyházi Besze János 15-20 holdas kisparaszt a gazdálkodás mellett „kupeckodotfés az adás-vevés jövedelméből földet vásárolt a birtokához közeli pusztán. 1879-ben tanyája volt a felsőszentgyörgyi III. dűlőben (202. sz. tanya) és birtokát fokozatosan gyarapította, de nem költözött oda, hanem haszonbérbe adta. A bérlő holdanként 2 mázsa rozst, hízódisznót és meghatározott darab tojást adott árendaként. Miután három fia felnőtt, költözött családjával a szentlászlai tanyára. Halála után, 1895-ben a 209 kat. holdas tanyai gazdaságot már legidősebb fia irányította. 150 hold szántóterület mellett 53 holdat rétnek, 4 holdat legelőül hasznosítottak. 32 8 Nősülés után a három Besze-fiú együtt maradt és 1912-ig közösen gazdálkodott. Amikor a vagyont megosztották, a három fiúnak és egy lánytestvérüknek 50-50 hold föld jutott, a másik lány házat jussolt. A családos fiúk megváltották lánytestvérük részét. A volt nagygazda-birtokon előbb három, a 20. század közepéig két tanya épült. Az utódok közül többen iparosok lettek Félegyházán, mások tovább települtek a szomszéd községekbe. 32 7 JUHÁSZ Antal 1976. 335., JUHÁSZ Antal 1980. 32 8 A magyar korona országainak gazdacímtára. Bp. 1897. 222-223. 178
