Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái

B/ A JÁSZKUNSÁGI MEZŐVÁROSOK ÉS FALVAK KÖZBIRTOKOSSÁGI PUSZTÁI 1. Szentlászló 1745-ben, a Jászkunság megváltakozásakor Szentlászló pusztát négy jászsági település váltotta meg: a puszta felét Jákóhalma, másik felét, egyhatodegyhatod arányban Dósa, Felsőszentgyörgy és Mihálytelek. Egy 1784. évi tanúvallomás szerint pusztákért, veteményes kert volt a pusztán, „amelyben szalmát tartottak."

30

4 Az I. katonai adatfelvétel a puszta több részén tüntet fel kisebbnagyobb, körülhatárolt területeket, mellettük épületeket (Feld. Hütter.), amelyek bizonyosan állatokat teleltető szállások voltak (33. ábra),

30

5 ahol télen szénáztatI. katonai felvétel: Coll. XVII. Sectio 29. részlet ták marháikat és a közelben földet is műveltek. A négy falu 1805-ben megosztozott a pusztán: kimérték az egyes településeket a megváltáskor fizetett összeg arányában megillető hányadot. Az egész puszta a felmérés szerint 10 193 hold 1345 négyszögöl területű volt. A Jákóhalmának kimért pusztarészen az „Alsó ^ BALOGH István 1980. 308. Szerző jegyzetben írt hivatkozásában a 16-17. századi pusztai állattartásnak a 18. század végén is élő módját, a kertnek (is) nevezett teleltető szállást említi. 30

3 I. katonai adatfelvétel: Coll. XVII. Sectio 29. szelvénye (1783). 167