Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 10. Ötömös
Többen települtek az Alsó-Kiskunság jelentós népesség-kibocsájtó községéből, Dorozsmáról: Czene István, Dudás Anna (férje szegedi), Jenei János (felesége szeged-csorvai), Maróti István (1878- )-Sziráki Erzsébet (1878), Maróti István (felesége szegedi), Tóth Sándor kovácsmester (1876-1941)-Lajkó Katalin az elsők között, utóbb Czékus Albert (1869- ), Kádár Németh Mária (1865- ), Lajkó Sándor kerékgyártómester és Lőrinc Piros, valamint a Lajkó, Maróti és Vass család több más tagja. Az első földvásárlók között csak két kiskunmajsai (Dunai-Kovács István, 1873- ), Farkas-Kertész Pál) és egy kiskunhalasi telepes (Frank Ferenc) volt, valamivel később költözött Ötömösre a község közéletében számottevő szerepet betöltő, kiskunmajsai Sólya Lázár vendéglős és halasi földről Babanyecz Mihály (1873- ), Bárány Balázs, Bárány István (1874-1941) és Harkai Boldizsár (1874-). Látható, hogy a 19. század végén parcellázott puszta alapnépessége nem annyira homogén szeged-alsótanyai, mint eddig tudtuk. Az első telepes nemzedék 75-80 %-át becsüljük szeged-alsótanyai gyökérzetűnek. A népesség származásáról értékes forrást adott kezünkbe az 1939. évi országgyűlési választás helyi névjegyzéke. 29 8 Lajstromos választójoggal 224 személy rendelkezett: 107 földműves, 16 iparos, 8 kereskedő és vendéglős, 5 közalkalmazott, 4 értelmiségi és 84 háztartásbeli. A helybeli és szegedi születésűeket nem számítva 72 felnőtt született más településen, az alábbi megoszlás szerint: kiskundorozsmai 12, kiskunhalasi 11, magyarkanizsai 10, horgosi, kisteleki, pusztamérgesi 4-4, Csongrád megyei településeken 6, Bács-Bodrog, Csongrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Torontál megyei településeken 3-3, Temes megyében 2, Baranya, Békés, Győr, Nógrád, Zala megyei településen illetve Budapesten 11 személy. Négy évtizeddel a puszta eladása után a felnőtt lakosság egy — reprezentatív mintavételnek felfogható - szeletének származása nagyobb szóródást mutat, mint a parcellázás utáni években, de a migrációnak ugyanazokat a fő irányait, kibocsájtó településeit jelöli meg, melyeket fent kimutattunk. Szinte kizárólag a közalkalmazottak és kereskedők származtak távoli megyékből. 1907-ig a fölparcellázott pusztán 132 kisebb-nagyobb tanyát, a kimért falusi portákon pedig 20 házat építettek, tehát a benépesülő puszta településszerkezetét döntően a tanyák, mégpedig néhány kivétellel a falusi háztól független farmtanyák határozták meg. Említettük, hogy a telepeseknek több mint fele legfeljebb 5 magyar holdnyi földet tudott megvenni. Huszonhárom házaspár azonban 15-20 holdat, huszonegy jövevény 25-45 holdat, három pedig 50 hold körüli járásföld&t vásárolt. Sommás általánosítás tehát az a megállapítás, hogy csak szegényparasztok tele29 8 CsML, Szentesi fióklevéltár, Csongrád vm. Törv. hat. Biz. Központi Választmány ir. Országgyűlési képviselőválasztás jkv. 1939. május 29. A választói névjegyzékre, mint a népesedéstörténet forrására BÁRTH János irányította a figyelmet: 1990. 111-124. 163
