Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 10. Ötömös

szabadkai és 9 szegedi, a munkát „esztendőre felvállaló" bérest fogadott a pusztára,

29

0 ami tanúsítja, hogy fejlesztette gazdaságát. Bizonyára az 1850-es években építtette ki Magyar Imre Belső-Ötömösön azt a hét épületből álló majort és létesítette közeli szólőtelepét, amelyeket az 1879. évi színes kataszteri térkép állít elénk (32. ábra). Krizsán Lászlótól tudjuk, hogy faiskola-szerű ültetvényén megfigyelte a fafajták növekedését, talajtűrését és ilyen kiválasztás után 1856 őszén és 1857 tavaszán ültetett fenyő, tölgy- és juharfából védő erdősávot. 1857 október végén a majorban dolgozó cselédségből 27 szabadkai, 14 mélykúű, 6-6 jánoshalmi illetve gyóni, 5 tataházi és 4 halasi származású volt.

29

1 Abban az évben már 73 személy élt a pusztán és 1859-től 1865-ig állandósult a major 80 főnyi népessége.

29

2 32. ábra. A Magyar család ötömösi majorja és környéke. Az 1879. évi kataszteri térkép részlete. CSML, Hok. 20. térkép. Magyar Imre halála (1871) után, az egyházi sematizmus tanúsága szerint, csökkent a puszta népessége (1873:45, 1880:54 fő), s jóllehet az 1880-as népszámlálás több lakost regisztrált (1880:91 fő), mint a sematizmus, arra következtetünk, hogy özvegye és gyermekei nem tudtak a tekintélyes birtokkal foglalkoz25

0 KRIZSÁN László 1998. 67. 29

1 CsML, Szentes, Ötömös községi átnézete, 1857. Népszámlálási iratok 29

2 A magyar szent korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 2. Bp. 1897. 159