Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 9. Szentimre

A dunaföldvári Baglyas János (1834-1917) 56 éves volt, amikor az első vevőtársaság tagjaként a pusztán földet vásárolt. Feleségével (Györkös Katalin, 1845-1907) és gyermekeivel tanyára települt, de a faluban házhelyet is vett. 1897-ben Nagylányos dűlőben 55,5 kat. holdat, Szőlőhegy dűlőben 4 hold legelőt és 4,5 hold erdőt bírt. Vagyonát gyarapítani is tudta, hiszen Mihály fia (1870-1944) 30 holdas birtokával 1930-ban a kisközség gazdái közé tartozott. O is kilenc gyermeket nevelt föl. Erzsébet lányát a tehetős Makkos család egyik sarja (Makkos János, 1910-1990) vette feleségül.

28

4 28

4 F. SZABÓ Géza (szerk.) 286. Visszaemlékezők: Apró Balázs (1918), Benkóczi Sándor (1906), Tóth Ferenc, (1918), Szabó Antalné Varga Eszter (1911), Király Istvánné Andó Margit (1922), Gubacsi László (1926), Szakács Istvánné Gelencsér Veronika (1932). 157