Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - Puszta-Péteri és Alsó-Péteri

(Pétermonostora) volt a sűrűbben lakott terület. Pallavicini Sándor őrgrófnak 1912-ben Pálmonostorán még 1803 kat. hold, Pétermonostorán 529 kat. hold kiterjedésű birtoka volt, utóbbin bérlők gazdálkodtak. A nagy birtokoson kívül Pétermonostorán három úri birtokosnak, Pálmonostorán Bense Antal és Eszik Illés félegyházi nagygazdának voltak 100 holdon felüli gazdaságai. 22 7 1926-ban Pálmonostorát és Pétermonostorát egyesítették, ezzel megszűnt Péteri puszta két hasonló sorsú, de évtizedek óta külön közigazgatási egységet alkotó részének indokolatlan különállása. Az 1920-as évek második felében a Tömörkénnyel és Kiskunfélegyháza­Gátérral határos Aranyheg)/ dűlőben a Pallavicini uradalomtól leadott vagyonvált­ságos földekből helybeli, tömörkényi és sövényházi szegényparasztoknak — első­sorban első világháborús hadiözvegyeknek, -rokkantaknak és árváknak — 600 négyszögöles portákat és 2 hold földet osztottak. A kiosztott portákon az 1930­as években 3-4 utcás település-sűrűsödés jött létre, melyet a 19. századi csárda, majd dűlő nevéről Aranyhegynek emlegettek. Vállalkozó kedvű család kocsmát, szatócsboltot nyitott Aranyhegyen. Kisebb település-sűrűsödés létesült Alsó-Péteri Bikaheg határrészén is, ahol az 1860-as évek elején már szőlőtelepítés virult (Bikaheg szpllo). A tanyasort, sőt utcát alkotó sűrűsödést „Bikahögi utcd'-nsk emlegették. 22 8 Családi életutak A csanyi Kádár Szél Lajos (szül. 1860 körül) hosszú évekig kubikosként ke­reste kenyerét. Felesége, Palatínus Veronika tizenkét gyermeket szült és hetet: négy fiút, három lányt neveltek föl — öt gyermekük csecsemő- ill. kisgyermek­korban meghalt. Beosztással éltek, fölcseperedő gyermekeiket elszegődtették, így a családfő kubikmunkán keresett pénzéből megtakarítani is tudtak. Amikor Kádár Szél Lajos úgy látta, hogy elegendő pénzt gyűjtött össze, Péteri pusztán 50 hold földet vett haszonbérbe. A századforduló táján, javakorabeli emberként vállalkozott az áttelepülésre. Állatokat, gazdasági szerszámokat, kocsit vásárolt. Az Aranyhegy dűlői bérföld nagyobb része szikes volt, amit legelőnek használt, kisebb részét szántotta. 30-40 szarvasmarhát tenyésztett, 2 igásökröt is tartott, 2 lova volt és jelentős libatartása (évente 90-100 db). A szikes legelő jórészét utóbb, a tanyaszomszédokkal összefogva, 4-6 ökörrel feltörte, a friss gyeptörés­ben először kölest, majd a marhatenyésztésben hasznosuló takarmányrépát ter­mesztett. A gyeptörés évekig jól termett, csak nehéz volt kapálni. Tíz év múlva a haszonbéres földből 30-35 holdat megvásárolt. 22 7 RUBINEK Gyula (szerk.) 1912. 547. Úri birtokosok: Kerekes László (112 kh), Szatmári József (659 kh), Szűcs Sámuel (240 kh). 22 8 SZŰCS Judit 1990. 89. 128

Next

/
Oldalképek
Tartalom