Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 2. Bócsa - 3. Páhi - 4. Csengőd

A csengődi reformátusok származása a Páhi pusztára települteknél nagyobb szóródást mutat. A szűkös forrásbázis alapján megállapítható, hogy izsáki, orgoványi, kiskunhalasi reformátusokon kívül származott szabadszállási, vadkerti, nagykőrösi, faddi, paksi, a Tiszántúlról mezőtúri, hódmezővásárhelyi, magyarbánhegyesi, kállósemjéni református is Csengődre.

16

8 Orcsik Andrást (1848-1933), aki a községháza Csengődre „telepítését" megszervezte, előbb telepbíróvá, 1913-tól községi bíróvá választották. Unokája úgy emlékezik, hogy keceli földjének ötszörösét tudta a puszta eladásakor megvenni. Három fiút és három lányt nevelt föl. Fiaira 15-15 hold földet és tanyát hagyott örökségül, lányait kiházasította: stafírungot és pénzt adott nekik. Az utódok megbecsülését mutatja, hogy utcát neveztek el róla. (Orcsik Lajos, 1934.) A kiskőrösi Markó Pál 12 holdat vásárolt és földjén tanyát épített. A szántóföldi növénytermesztés mellett szarvasmarha-tenyésztésre, elsősorban tejtermelésre rendezkedett be. A tejtermékeket, baromfit, más termékeit a kiskőrösi piacon értékesítette. Az 1930-as évektől a helyi tejcsarnokban volt a felvásárlás. Mire osztozkodásra került sor, 80 holdra gyarapította birtokát, amelyet öt gyermeke között egyenlőre osztott el. Náluk a lányoknak is hagytak földet. (Markó Erzsébet, 1906.) 16

8 A kiskőrösi ref. egyház 1944 előtti anyakönyvei elpusztultak, ezért csak az 1948-tól vezetett halotti anyakönyvet használhattuk forrásul. 106