A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
I. Az árvíz - Dr. Vágás István: A Szeged városát 1879-ben romba döntő árvíz
DR. VÁGÁS ISTVÁN A SZEGED VÁROSÁT 1879-BEN ROMBA DÖNTŐ ÁRVÍZ 2004. március 12-én ismét kerek évfordulóhoz érkezünk: 125 évvel ez előtt temetkezett hullámsírba az ország akkor második legnagyobb városa. Másfélszáz ember lelte halálát, és ötezernél több ház omlott össze. Pedig, az akkori katasztrófát hozó tiszai árhullámot ma nem tartanánk különlegesnek, és a mai védelmi felkészültség mellett rendkívüli eszközök igénybe vétele nélkül is kivédenénk. Ahhoz azonban, hogy idáig eljutottunk, minden bizonnyal az 1879. évi szegedi árvízveszedelem is hozzájárult tanulságaival. 125 évvel ezelőtt a jelenlegieknél szerényebbek voltak az árvizek elleni védekezés műszaki eszközei és a hidrológiai tudomány lehetőségei. A Tisza védőgát- és átvágásos folyószabályozási rendszere - Széchenyi István és Vásárhelyi Pál történelembe illő alkotása - legfőbb vonásaiban éppen csak elkészült. A töltések magasságát és szélességét a takarékosság korlátozta, hiszen a földmunkát akkor még nem tudták gépesíteni, az emberi és állati élőmunka pedig lassú volt és drága. A ma is ismert tiszai vízmércék ugyan 1879-ben már állottak, de hiányoztak a töltésezés előtti idők rendszeres gyűjtésű vízállás-adatai. Az árvízi információkat csak kezdetleges módon továbbíthatták: távirati összeköttetés már létezett, de telefon, vagy rádió még ismeretlen volt. A hidrológiai tudomány sem megfelelő elmélettel, sem gyakorlati tapasztalatokkal nem rendelkezett arról, vajon a betöltésezett, ere1. A gát beszakadása éjjeli 11 órakor (részlet) 7
