A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
I. Az árvíz - Szelesi Zoltán: Festők az árvízről
hazájától távol élő művészt - az itthoni élet eseményei, így - a szegedi nép tragikussá vált sorsa is több mint két évtizeden át foglalkoztatta. Ugyanis a helyi újság ide vágó sorait idézve: „...1879-ben Párizsban ő állott annak a művészgárdának az élén, mely az operában a hullámsírba temetett Szeged javára fényes estélyt rendezett. Akkor rajzolta azt a híres képét, amelyen Párizs felemeli a hullámsírból Szegedet.” Zichynek e Szeged számára különösen érdekes rajza hosszú ideig ismeretlenül lappangott az Országos Levéltár miniszterelnökségi aktái között, míg végül az utóbbi években itt folytatott művelődéstörténeti kutatások során előkerült. A felfedezett Zichy-rajzról Valkó Arisztid számolt be az 1955-56-os Numizmatikai Közlönyben.3 Ismertetéséből megtudjuk, hogy voltaképpen egy éremtervrajzról van szó, melyet a Párizsban tartózkodó Zichy 1879-ben készített. „Célja - mint Valkó írja - ezzel az éremtervvel az volt, hogy Szeged városát ért árvízkatasztrófa károsultjainak segélyezésében résztvevő külföldi személyeket a magyar kormány a terv alapján készítendő éremmel, alkalmilag kitüntessen.”4 A szegedi éremtervül szolgáló szimbolikus értelmű rajz három nőalakot jelenít meg, akik egy hullámoktól ostromolt magaslaton helyezkednek el. Fölöttük félkörben „Merd á la France” c. felirat olvasható. Az egyik álló fiatal nő a segélykérő Magyar- országot jelképezi, akit átölel a segélyt nyújtó Franciaország. A háromszögbe komponált csoport harmadik nőalakja - az árvíz sújtotta Szeged - magába roskadtan szemléli az áradatot. Megtört válla fölé a francia géniusz segítőén tárja bő palástját. A szobor- szerűen ható alakok talpazatának omladozó jobb sarkában „Szeged”, épen maradt másik végén pedig „Zichy, 1879.” jelzés látható. E Tisza Kálmánhoz juttatott éremtervezetet a művész mellécsatolt hosszú kérőlevele ellenére sem fogadta el a császárhű magyar kormány. Zichyben így sokáig kielégítetlenül élt Szeged katasztrófájának, az 1879-es árvíznek méltó formában történő megörökítésének vágya. Ez tűnik ki Erdélyi Bélához intézett levelének idézett záró soraiból is. Megemlítjük még, hogy a Szegedi Állami Levéltár polgármesteri iratainak5 és a korabeli helyi lapok tanúsága szerint a művész kívánságának a városi tanács eleget tett és „...Zichy Mihálynak megküldötte Szeged monográfiájának első részét.”6 Zichy, a számára értékes könyv-küldeményt talán egy újabb, a szegedi árvízzel kapcsolatos művében felhasználta.7 Csontváry szegedi tartózkodásáról, az 1879-es árvíz mentési munkálataiban való részvételéről, a festőnek ún. „nagyéletrajza” ad számot.8 A művésznek e visszaemlékezése Németh Lajos 1964-ben megjelent Csontváry-monográfiája kapcsán vált általánosan ismertté.9 Bálint Sándor közléséből tudjuk, hogy Csontváry ősei a XVIII. században mint a sóház hivatalnokai Szegeden éltek. Helyi vonatkozásban Péter László cikke hívta fel rá a közönség figyelmét, az európai hírű magyar festő halálának ötvenedik évfordulója (1969) alkalmával.10 „Már láttam a sors csapását a nagy természetben - írja többek között Csontváry s a 26. Petrovics László: Szegedi árvíz 1879.1. 35
